Mmm, és ami utána jött

Ma megint belelendültem. A fűnyírás, mint valami horror hálózza be életemet, állandóan, mint valami nem várt vendég, előkerül, befurakodik a mindennapokba. Hihetetlen vagy nem, az elmúlt hetek hőségének köszönhetően nem kellett füvet nyírni. A fű nem nőtt túlzottan, de az akácfák igen, így aztán a házunk előtt egy komplett kis akácliget kezdett el megjelenni. Ennyi akácfára nincs szükség, így aztán nekiálltam és a zsenge sarjakat bivalyerős fűnyírónkkal kezdtem el irtani az utcai zöldövezeten, mindeközben a kiégett pázsiton ébredező egy-egy szál fűnek is – a szó szoros értelmében – kaszáltak.

Igen ám, de pont a drámai csúcsponton, az utolsó egy négyzetméteren beakadt a vezeték valami fatönkbe. Ahogy kiszedegettem onnan és visszamentem a géphez, csak a mmm-ig jutottunk. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az a mmm. A fűnyírókról tudni kell, hogy alapvetően három fázisban indutnak, így: mmm - vuuuh - vüüü. Ebből a mmm meglehetősen rövid ideig hallható, a "vuuuh" a motor felpörgésének hangja, a "vüüü" pedig a folyamatos motorhang. Innen már érthető, hogy miért csapott ki rajtam a víz (amúgy se volt éppen hűvös), amikor csak a mmm szólt folyamatosan.

Régi emlékek sejlettek fel bennem. Tudtam, hogy ehhez hasonlóval már találkoztam: meg is kerestem itt az Igaz Írások között, meg is lett. Akkor márpedig itt kondenzátor-baj van. Jó elektroműszerész lenne belőlem, olyan szépen szedtem szét alkotórészeire a fűnyírót, meg is lett a bűnös: valóban kissé kipukkant a gépben lévő kondenzátor.

Bontott Makita

Minden jó háztartásban van egy fűnyíró-kondenzátor, hát itthon is volt, ám kapacitásában nem egyezett meg a szükségessel, így némi telefonos tanácsadás után útnak eredtem, hogy a helybéli műszaki boltban vásároljak magamnak egy újat. "Párszáz forint" – hangzott a jó tanács, így párszáz forintot vittem magammal.

– Jó napot kívánok! 18 mikrofarad-os kondenzátort kérnék.
– Úristen! – rivallott rám az eladó, de úgy ám, hogy majdnem becsokiztam. – Mibe kell akkora?!
– Fűnyíróba, ha mondom – vágtam ki férfiasan.

Keres, kutat, azt mondja:

– 20-as van.
– Úristen! – mondom neki. – Hát ekkora meg mibe kell?

Jót röhögtünk együtt ezen, visszafáradtunk kacagás közben a kasszához, majd ilyet szól nekem:

– Ezeregyszáz lesz.

Na, hát eddig tartott rövid, ámde vidám barátságunk, mivel nálam annyi pénz aztán végképp nem volt, így kétszer fordultam, mire egyszer meg tudtam vásárolni a szükséges alkatrészt. Emberek, egyezer magyar forintért árulják a kapitalisták az elárusítóhelyiségben a dolgozónak a 20 mikrofarados kondenzátort, amivel a fűnyírója általlendülhet a mmm-ön! Ezeregyszáz forint! Ha nem ilyen állapotban lennék, amilyenben pediglen vagyok, esküszöm lehidalnék ezen.

Lényeg a lényeg, hogy a kondenzátor beépült a helyére. Olló, szigetelőszalag, kombinált fogó, csavarhúzó... az összes létező eszközt előszedtem a háztartásunkból, hátha valamelyik jó lesz a célra és sikerült is rövid idő alatt megjavítani a ketyerét. A műveletsor sikerét azzal zártam, hogy az udvar belső részének már-már kihalásban lévő pázsitját is megrövidítettem, ugyanakkor kegyetlen irtást vittem véghez az árnyékosban burjánzó dudvás részen is. Mivel ekkor már igencsak dél felé járt az idő, egyáltalán nem bántam, hogy végeztem, szép a pázsit, ez a lényeg, pihenjünk most már.