No, Szolnok városának panorámáját megpillantva hirtelenjében belém állt a konkrét frász, hogy akkor most hogyislesz, mintislesz. Annyira, hogy véletlenül elkanyarodtam a körforgalomban és a város másik végén mentünk be, nincs jelentősége. Mindez azért történt, mert azt hittem, hogy teherautó vagyok és követtem a számukra előírt terelőutat. Mikor megérkeztünk a helyszínre, még korán volt: csak a hulló őszi levelek zaja törte meg a még éppen ébredő város távoli morajlását. Azért átsétáltunk a gyaloghídon, hogy erről is elmondhassuk: jártunk már rajta (kellemes élmény volt a verőfényes napsütésben rakni a talpunkat oda és vissza), majd beültünk egy helyre, ahol én személy szerint feketeribizli-teát ittam, de nem ám amolyan filtereset, hanem rendes nagy darabos teát, amit egy teatojásban kellett leforrázni. Nagyon finom lett, meg is beszéltük, hogy beszerzünk egy ilyen eszközt és hozzá a megfelelő mennyiségű és minőségű teát, hogy rituálévá tegyük a teázás meghitt pillanatait.
 |
| Teatojás - pontosan ilyen eszközzel dolgoztam |
Ámbátor visszakanyarodnék a vizsgának témaköréhez, mert bebocsátást nyertem fél órával a vizsga megkezdése előtt több, lepusztult arcú sorstársammal együtt. A nyelviskola színeiben megjelent egy szőkített nő, aki a névsorolvasás előtt gáláns mozdulattal előhúzott egy akkora faliórát a retiküljéből, hogy csak lestem. Ezt átlátszó ragasztóval az aktív tábla legaljára erősítette, így annyira láttuk a pontos időt, mintha a táskájában maradt volna az irdatlan vekker. Nincs is idő már ezt tovább elemezni, mert hirtelen kiosztották a feladatlapot és elkezdődött a magnós rész (a szóbeli vizsga egyik fele – ezért tudtam másfél vizsgát letenni). Hallott szöveg alapján kellett válaszolni a lapon feltett angol kérdésekre, angolul, illetőlegesen el kellett dönteni, hogy a felvázolt állítások vajon igazak-e, avagy hamisak. Ez a vizsgarész fél óra alatt lezajlott, utána szünet, amikor is elfogyasztottam a kedvesem által vásárolt páratlan, friss pékáruból álló ebédemet a déli fényben ragyogó aszfalton. Utána húztam vissza a helyemre, el ne foglalják azt, ott a hátsó sorokban, a radiátor mellett.
A vizsga írásbeli része következett, ami 45+160 percnyi elfoglaltságot jelentett. A 45 perces részben szótár nélkül a finnek szaunázási szokásairól, a női box elterjedéséről és a briteknél szokásos lakás-kiadási projektekről olvashattunk angolul, a hiányos mondatrészeket be kellett írogatni, illetve A, B és C válaszok közül is válogathattunk kedvünkre. Olyan sormintát rajzoltam A-ból B-ből és C-ből, hogy ez egyszerűen nem lehet rossz. Én maximális pontot adnék magamnak. Ezeket átmásoltam a kék színű papirosra, majd a 45 perc leteltével lecsapott a szőkített nő, mint a sas, kimarva a kezemből az írást.
Következett az írásbeli vizsga 160 perces, maratoni szakasza. Beadási határidő a táblára celluxozott papíron figyel, tollal írva, így azt sem lehet látni. Mindegy is, egyébként, mert a pontos időt meg végképp nem lehet látni. Tetszőleges sorrendben megoldható feladatokból mazsolázhattunk. A hozzám legközelebb álló feladattal kezdtem, s így haladtam a hőn áhított cél felé. Elsőként angolról magyarra fordítottam egy, a szibériai tigriseket fenyegető erdőtűzről szóló írást és ez nekem olyan ismerős volt, mintha már fordítottam volna valaha. Ahhoz képest, hogy a felkészülés során voltak olyan szövegek, amiknek minden második szavát szótárazni kellett, ebben alig volt olyan szó, amit meg kellett keresni – sokat csak az adott szó szinonimája végett kerestem meg, hogy színesítsem és magyarosabbá tegyem a fordítást. 2. feladat: angol szöveg egy orosz síparadicsomról, kompletten hiányzó mondatokkal: szerintem ez a vizsga legkönnyebb része, egyértelmű, hogy az alul felsorolt mondatok közül melyik hova kerül. Felkészülésem során ebből is volt olyan, ami rendesen megizzasztott, de legtöbbször ezt teljes pontszámmal teljesítettem. Remélem, hogy a vizsgán is így lesz. 3. feladat a legnehezebb: angol nyelvű szöveg a Go nevű japán játékról, majd utána 10 kérdés angolul, amire a szövegben kell megkeresni a választ és angolul válaszolni, de saját szavainkkal. Másolni tilos. Na, hát itt már voltak problémák, egyáltalán nem vagyok biztos a sikeremben, ez a feladattípus nekem mindig is a nehezek közé tartozott. Utolsó feladat: baráti levél írása. Csak úgy kanyarítottam a sorokat! Arról kellett írnom, hogy miért szeretem az iskolámat, mi a jó benne és miért ajánlanám ezt a jövő félévben érkező cserediáknak. Testhez álló feladat, leírtam a munkahelyemről mindent. :) Remélem, hogy nem követtem el túlzottan sok nyelvtani hibát benne. A levélírás szabályait is elsajátítottam még éppen időben, így aztán itt is reménykedhetem a sikerben. Átmásolás a sárga, zöld és kék papirosokra, aztán végeztünk.
Mikor beadtam a dolgozatot, már ki voltam égve. A rőt fák mellett elsuhanó, gépkocsiban töltött hazautat teljesen átaludtam, pedig én vezettem. :) Állítólag csak testben voltam ott, lélekben nem, de ugyan ki ne lenne teljesen leamortizálva egy ilyen maratoni elmepróba után? Hát persze, hogy mindenki ugyanezt érezné. :)
A mai estét pihenéssel töltöm. Rám fér. Csütörtökön újra játszom, csak akkor orálisan fognak egzaminálni engem. A beszámoló akkor sem marad el.
Legyetek jók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése