Egy hét szabi

Néha a bloggernek is kell egy kevéske szabadság. Főleg így nyáron, amikor az év közben kissé berozsdásodott szokásokat és ízületeket meg lehet egy kicsit olajozni. Egy egész héten keresztül nem csináltunk mást, csak ide-oda mentünk az országban.

Kezdtük ott, hogy részt vettünk a nemrégiben már emlegetett röstis gyerek lakodalmán, ahol a változatosság kedvéért nem szolgáltak fel nyelvpörköltet, de azon kívül mindent, ami szemnek és szájnak ingere lehet. Olyan jó volt a parti, hogy hajnali hatig roptuk, hosszasan belenyúlva az éjszakába. Már világos volt, amikor elindultunk hazafelé – Istenem, idejét sem tudom, hogy mikor voltunk utoljára olyan buliban, ahol eddig maradtunk volna.

Hogy kipihenjük ennek az emlékezetes éjszakának a fáradalmait, két napra rögtön hazajöttünk, és ház körüli teendőket láttunk el. Én teszteltem a számítógépemet, szívbéli mátkám pedig úgy gondolta, hogy kitakarítja a kamrát, ami mindig hatalmas kihívás, tekintve hogy itt aztán tényleg minden megtalálható az apró liffentyűktől kezdve azokig a cuccokig, amiket már a három évvel ezelőtti lomtalanításkor is ki kellett volna tenni. Szerencsére most mindent összeszedtünk (vagyis jobban ő) és kitettük az utcára. A lomtalanítást megelőző este már az ELB (Elő-lomtalanító Brigád) setét küldöttjei rótták az utcákat és túrták szanaszéjjel mindazt, amit a népek kihelyeztek a kapujok elejbe.

Időközben megvettük az első alutasakos eledelt, valamint két műanyag macskatálat a félmacskánknak. A jószág még az étel csomagjának felbontása előtt körbenyalta azt, szóval valószínűleg nem volt szűz a termék fogyasztását illetően. Mivel még kezdő macskások vagyunk, azt hittük, hogy majd minden étkezés után el kell mosni a macska tálkáját. Csak később jöttünk rá, hogy ezt a macska maga megteszi, szóval csak rendszertelen, nagyobb időközönként van erre szükség.

Táplálkozik a Grizzli

Nodehát Tiszavirág fesztivál a neve immáron annak a falunapnak, ami ezidáig több napos, idén meg már csak egy napos rendezvénnyé avanzsált szülőfalumban. Meg is indultunk, hogy lássuk a gazdag programfelhozatalt. Előtte meglátogattuk nagyszüleimet, akik igencsak örültek érkezésünknek, lévén hogy meglehetőst ritkán találkozunk. Nagyon jól eltöltöttük az egész napot, még csavart fagyit is sikerült vásárolnunk, ami igencsak ritkaság mindenfelé, legalábbis a mi vonzáskörzetünkben. Régi idők emlékét sikerült vele felidéznünk.

A falunapi rendezvény, mondhatni, szokásos volt. Nekem a testvéreimmel való találkozás volt a legjobb az egész hétvégében. Ezt annak fényében mondom ám, hogy a falunapi fellépők között a Trabantos Barna gyerek, meg ifj. LL (LL Junior) szerepelt, no meg volt itt gagyiárus ezerszám; cukrok vattából, gumiból és medvéből, legyek és darazsak által meglepett savanyúcukor, tejcsokival bevont vonult mogyoró. Az éj leple alatt valahonnan előbúttak az RGB színekben pompázó fénykardokkal és karkötőkkel kereskedő kereskedők, azután tűzijáték és móka-kacagás hajnalig. Mi ez utóbbit már csak messziről, egy manzárdból hallgattuk, miközben álomra hajtottuk fejünket.

Mulassunk, nevessünk, dáridózzunk kedvünkre

Ez történt egy egész hét alatt, drága barátaim, ezért nem írtam én néktek. A nyár amúgy is uborkaszezon, hiszen nagyon semmi sem történik, de a blogomat nem akarom semmiképpen elhanyagolni. Hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem, de addig is pihenjetek sokat és túraidőben kifelé a szabadba!