Zsebkendőkről, sommásan

Na de ha mondom, finnyás gyomorral én nem fognék hozzá az olvasáshoz.

Nem is olyan régen láttam aktív használatban ruhából készült, klasszikus értelemben vett zsebkendőt. Kockásat. Be kell vallanom, megborzongtam. Már elég régen volt, hogy magam is használtam ezt az eszközt, ez ugyanis az a találmány, amit semmiképpen nem neveznék be az emberiség öt leggusztusosabb ötletei közé, főleg ha belegondolok a működési mechanizmusába. Vannak azonban akik esküsznek rá. Nekem a mindennapi működésemhez kell ugyan egy pár zsebkendő, de el nem tudnám képzelni, hogy ruhazsebkendőt használjak, egyszerűen állandóan lehetne tisztogatni. Papír, jóvanaz. Ki lehet dobni, ha az ember elvégezte a dolgát. Instant megoldás.

Miközben ezen gondolkodtam (mert min gondolkodhatnék vizsgára készülés közben) az is eszembe jutott, hogy gyermekkorom nagy öregjeinek még csak ruhazsebkendőre sem volt szüksége. Kétféle biciklizős öregembert tudtunk elkülöníteni megboldogult fiatalkorunk utcán való játszadozásai közben: a rántottásat és a ruszki zsebkendőset. Ezeket most, érzékeny gyomor ide vagy oda, röviden ismertetni fogom. A rántottás, vagy ruszki zsebkendős öregember svájci sapkát és kék munkásruhát viselt, valamint gumicsizmát. Koszlott táskát cipelt a biciklijén, aminek eredeti színét már nem lehetett meghatározni. A rántottázás előkészülete krákogáshoz hasonló hang, majd hirtelen rántás az anyagon, aztán ugye – vérmérséklettől függően – vagy elküldés az árokba, vagy leküldés a gyomorba. A ruszki zsebkendős ennél jóval izgalmasabb történet: alanyunk a bal (netán a jobb) orrlyuk mutató- vagy hüvelykujjal való eldugaszolása után erős kompressziót mért a másik, szabadon lévő, de eldugultabb orrlyukra, aminek beltartalma hangos csattanással ért földet az aszfalton. Mindezt tekerés közben.

Hihetetlen vagy nem, de ezeket a mindennapos történeteket gyerekkoromban fel sem nagyon vettük, mostanában viszont eléggé megviselne már engem az ilyesmi. Vagy azért mert öregszem, vagy pedig azért, mert az idők során rendkívül finnyássá váltam. Nem tudom. Mindenesetre, meg kell hagyni, az új évnek ezen veretes témát körbejáró első blogbejegyzésével elindítottam az idei blogolást, stílusosan.

Érdeklődőknek tudom még ajánlani a tavaly júliusban íródott, Pottyantósról, sommásan című cikkünket.