Hú, drága lelkëm, az ollyan régën vótt, hogy hát tán mán igaz së vótt. Arra emlékszëk, hogy a tejcsarnok mellett vótt az oskolla, szërëncsétlen majd szét esëtt, annyira sëmmi-lószar kis viskóba vót belekasírozva az oktattás. Akkoriba nem így vótt még, mint mostanába, hogy suhanc módjára járnak oskollába a tanárok, neem: vasalt nadrágba vót mindëggyik, mëg őttönybe, mëgatták a móggyát. Mink mëg iskolaköppenybe, nyakkendőbe, oszt' ha így is mëgnyikkantunk, mán gyött is a pofon. E'kkéne a mostaniaknak is, mindnek, mingyá nem ordíttatnák a házam elejbe a kazëtásmagnójokkat. Annyira fijatal tanárok tanítottak akkortájt, hogy még a bajszokat is pëdërték rendëssen, mëg aztán nállok vótt a nádpáca merejű. Hatásos rëttenetmód, csihadtunk, ha mëlláttuk. Emlékszëk, kezdettű fogva a Zsoldos Pirók mellett ültem. Még akkortájt is, amikor cigarëtázni kezdëtt (heee, lopkotta az apjátú), de lëbukott, oszt' elősször elvëtte tüle az Igazgató Úr, jó mëgverte a Pirókot csettintős pácával, aztán mëg elszítta a Szimfóniját az is, oszt' behítta az anyját, az mëgint mëgverte, de az apjának nem szóttak. Én buktattam lë ëgy húsvítkor. Mëghalt mán.
De én, azt këll mongyam, soha nem vóttam sihëdër, messzire kerűttem a huligán stílust. Persze vótt ëggy-kettő akkoriba is, amelyik nem bírt a vérivel, oszt állandóan a lyányok után kujtorgott, mëg ollyanokat súgott a lyányok fülibe a zsëmleszünetbe, hogy szërëncsétlenëk órák hosszat remëgtek utánna, a nagy lovak mëg úgy röhögtek rajtok, mint akiket alúrul csiklandoznak. Én mindég becsűlettel tanúttam, mind a hat osztályba. Nekëm nem vótt ollyan félévi eredményëm, mint ezëknek, ë, haallod, onokám négybű bukott! Montam a filyamnak, ha nem figyelsz rá, elkanászkodik az a nagy ló gyerëk, de persze nem hallgatott rám. Úgy is lëtt, mërrántották. Mënyem annyira kivótt, hogy lë nem írható vërbálissan, de mongyuk nálla az az újság, ha nincsen ki valamijé. Szërëncsétlen még mindég ëggy kicsit a múttkori hatássa alatt van, nekëm szëmély szerint borsókázik a háttam amikor mëllátom azt a lebërnyegës ábrázattyát néki.
A mi oskollánkba sëmmi së vótt. Vótt egy krétás tábla, amibű úgy gyött a por, hogy ha a mostani külyköket eléültetnéd, rögtön az alërgiájok előszënné űköt. Mer' alërgiája mindnek van, mer' most ez a divatos, hogy alërgijás vagyok a gyümőcsre, a vécepapír kreppëléssire mëg a vízre. Kipattog az összes. Na, de hogy visszakanyaroggyak a mondókámnak az eredetileg mëkkezdëtt medribe, ott oszt táblatörléskor mink is lëfútunk! Télën mëg befüstölt a kályha, füh, az annya szencségit de tudott kojtolni, hátúrú mán két sorral előrébb nem láttunk sëmmitsë. De mëttanúttunk szorozni, kórusba montuk, hogy öccörhét az harmincöt, haccorhét az nëgyvenkettő, héccerhét az ötvenhárom. Mëg is tanúttuk ëggy életre! Azt is tuttuk ám, hogy mekkora ëggy méter, mëg mennyi ëggy kilóméter, pegyig csak annyi vót a példa, hogy a kinti gyóccërtár, na az gyerëkëk az iskolakaputú ëgy kilométërre van. Oszt' akkor mink mán rögtön tuttuk, mennyi az ëggy kilométër. A métërrúddal napi kapcsolatba vótunk, így azóta is szëmüveg nékű bësaccolom neked az ëgy métërt, ha úgy gyön ki a lépés.
Nem tanúttunk mink sëmmi modërnet, viszont Manyi nénivel mán akkoriba tanúttunk géppel varrni! Vót ëggy elöregëdëtt varrógép, amit mindën gyakorlati óra után a Stoszek Gábris báttyánk, a gondnok mëg mindënës javított. Azóta is tán a Gamëszná dógozik. Nem ëccër mëgesëtt, hogy ëgynémelyik jány saját magát is odavarrta a ködmöny újáho', de ollyan is vótt, hogy úgy varrták össze a jégëralsón a korcot, hogy hozzájafogtak még három lajbit mëg ëgy vászonteríttőt. Lëtt rijadalom. Manyi néni fëlfortyant néha, oszt' ollyan pofonokat osztogatott, ha eltörtük a tűt a drága gépbe, hogy úgy érëztük, tán mëg is süketűtünk. Nem hallottuk utánna mit mond. A filyúgyerëkëk eközbe lënt vóttak a ker'be, oszt' azt tanútták, hogy hogy këll elgyuggatni a répát mëg a hagymát. Nekünk azé' jobb vótt, mer' ha esëtt az esső csak a sarokba áztak heten, de a filyúgyerëkëk merejű sárossan gyöttek vissza. Tanította űköt a... hogy is hítták, várjá mán, valami illyen neve vót, hogy Srévizhandër vagy Skándizmaltër... sváb vótt, nem tudom, de az oszt mindég azt rakta lëfele, hogy a gazda essőbe is gazda, de annak is gyött még a fülibű is kifele az anyafőd, mire fëlértek a gyakorlóker'bű, merejű sárossan, igénytelen ártánydisznó módjára, mindazösszes.
Szóval én sokat köszönhetëk az üskolának, annyit mondhatok. Mink akkoriba még nem úgy néztük a pëdagógust, mint aki ártani akar nekünk, oszt' bár sokszor kaptunk pácával mëg a pofonok is mindënnapossak vóttak, életünk végiig tisztyëlettel gondolunk rájok. Az öreg Somlai Ödönre, aki a számtant tanította, Manyi nénémre, mëg a Mányos Gézára, akitű elhittük, hogy belüllünk még akkar atléta is lëhet az olimpiján, ezé' oszt kihajtotta belüllünk a lelkët is a tornaórán. Na, mongyuk rája nem gondolok ollyan nagy örömmel, de a temetéssire elmëntem. A világ mëgváltozott, de nem biztos, hogy jó irányba. Mán most mindën van az oskollába, de a rongy kölykei eltiporják, nem becsűlik. Tanúni sëmmi. Mi lëssz így velük? Remélem az onokám is kijavíccsa a bukássát év végire, álandóan a lelkire beszélek, maj'csak mëgunnya ëccër, ha másé nem, hát azé' javít, hogy az öregasszony, vagyishát én, Gizël mama, bëfogjam a számat.
Most nem tudok mást mondani, lelkëm, mer' gyön a Prátësz vagy mi a zíz, vallási műsor, igën nagy előszeretëttel nézem, mënëk, mer' hallom a plébános mán bëszólította a ministráns gyerëkëket. Csuda szépën tudnak énekëlni, elérzékënyűlök, ha hallom. Csókol bennetëket,
Gizël
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése