Csak egy érintés

Mindig is érdekelt, hogy mennyire használhatóak a valóságban az agyonhirdetett érintőképernyős telefonok. Tegnap egy kedves cimborámnak köszönhetően kézbe vehettem és kedvemre végignyomkodhattam a Samsung S5230 készülék összes funkcióját. A telefon nem a funkciók gazdag tárházával csábítja a vevőt, sokkal inkább egy olyan készülék, amelyen a legfontosabb telefon-alapfunkciók egy hatalmas érintőképernyőn érhetőek el.

Első körben hihetetlenül mókás az eszközzel foglalkozni. Jól esik, hogy nincsenek gombok, a funkciókat mégis el tudjuk érni a telefon képernyőjén keresztül. Ujjunk jobbra-balra tologatásával különböző hátterek között tudunk váltani, képeket tudunk lapozni. Sok funkciót a beépített giroszkóp is segít. Ez azonban csak cukormáz, engem legjobban az érdekelt, hogyan teljesít a készülék az adatbevitel során, vagyis hogyan lehet rajta üzeneteket szerkeszteni.

Többféle beviteli mód közül választhatunk, ezek mindegyikét virtuális billentyűzet segítségével valósíthatjuk meg: sima telefongombok, ugyanez T9-cel megtámogatva, QWERTY billentyűzet (szintén van hozzá T9-es kiegészítés, ismerkedésem alatt nem sok értelmét találtam). Van továbbá egy karakterfelismerő funkció is, aminek meglehet, egyedi karakterei vannak, amiket ismerni kellene a sikerhez, nekem egyetlen egy betűt vagy számot sem sikerült úgy a kijelzőre rajzolni, hogy azt a készülék felismerje.

Legcélszerűbb beviteli módnak a QWERTY tűnt, megpróbáltam először azzal üzeneteket készíteni. Nos... egyáltalán nem voltam gyorsabb, mint jelenlegi telefonomon T9-cel. Sőt, annyira kellett figyelnem, hogy hova bökök, hogy néha emiatt teljesen lelassult a gépelés, főleg, amikor félrenyomtam egy-egy karaktert, és ki kellett azt javítani. Az se nagyon ment, ha utólag kívántam valamit a már kész szövegbe írni. Szórakoztató pötyögni rajta, de lassú és nagyon szokni kell a dolgot, illetve a teljes figyelmet leköti.

Kipróbáltam a virtuális-telefongombos-T9-es megoldást. Ez sokkal jobban működött, lévén hogy ehhez vagyok szokva. A telefon szoftvere azonban nem nagyon tudta követni, amit írok, így volt olyan eset, amikor 2-3 szóval mögöttem járt, nekem pedig meg kellett állnom, mivel nem tudtam, hogy akkor most ezt így hogy.

A telefonnal való próbálkozásom eredményeképpen értettem meg a mobilos tesztek azon állítását, miszerint a lassú szoftver teljesen tönkreteheti egy egyébként hardveresen nem rossz eszköz használhatóságát. Az érintéseket teljesen pontosan követte a készülék, alig kellett megérinteni a kijelzőt, szépen lehetett navigálni rajta. Csak éppen a szoftver nem tudta követni sok esetben az adatbevitel sebességét, és ez jelentősen rombolta az élményt.

Konklúzió: mielőtt ilyen készüléket veszek, mindenképpen élőben kell kipróbálni a működését. (Jelen pillanatban még mindig jobban csábítanak a valódi billentyűkkel megáldott készülékek. A tegnapi próbálkozás nem tudott meggyőzni az ellenkezőjéről. Talán egy másik készülék, másik szoftverrel...)