Utak

1995-öt írtunk, amikor egy cimborám arról mesélt, hogy Romániában töltött hétvégéjük alatt milyen lehetetlen utakon jártak: bizton állította, hogy nálunk a határban a földút jobb minőségű, mint ott bármilyen műút. Az utak leszakadt széle, a benne lévő lyukak száma és mélysége mélyen megdöbbentette őt akkor. Aztán hirtelen eltelt egy pár év, és mindez nálunk is mindennapi valósággá vált.

Drága barátaim és üzletfeleim, azt kell mondjam, hogy ma Magyarországon egynémely alsóbbrendű út minősége sírnivalóan rossz. Példaként említem meg a hosszú hétvégén bejárt Tiszasüly-Jászkisér és Tarnaszentmiklós-Kisköre közötti útvonalakat. Közlekedni autóval bármilyen sebességgel tökéletesen lehetetlen rajtuk. A javítás helyett sorban kipakolt hatvanas táblák után nemhogy hatvannal, de harminccal nem lehet haladni. Olyan mély lyukak vannak, amikben egy sündisznó esőzéskor biztosan megfulladna: állandóan hasal az autó, és valamelyik kereke biztosan belefut egy kátyúba. A váltót állandóan rángatni kell idióta módjára. A hosszabb egyenes szakaszoknak nem szabad bedőlni: mindegyik olyan, előre nem látható hullámban és buckában végződik, amely előtt már késő fékezni, az autóban ülők össze-vissza pattognak. Az illatosított plüsskutya a tükör alatt teljesen megszédül a nagy ugrálásban, majdhogynem leesik a helyéről.


Miközben az ország egyik felén autópályák épülnek, addig itt az ország közepén teljesen tönkreverjük az autóinkat a semmire nem való utakon, amin nincsenek sávok, mert mindenki úgy halad előre, ahogy tud. Sajnálom, hogy abban a pillanatban nem volt kéznél fényképezőgép, amikor négy autó ment előttünk úgy, hogy mind a négynek el tudtam olvasni a rendszámát, mert ide-oda cikáztak.

Kritikus szakaszok, amire véletlenül se merészkedjetek egy valamirevaló autóval:


Mivel az ország sok szegletéből olvastok, szóljatok hát: felétek melyik két település közötti út használhatatlan?