Már fél órája ültem a fogorvosi váróteremben. Csak egy-két ember lézengett rajtam kívül. Mivel a várakozás nálam már igencsak megalapozza a fogorvoslás előtti hangulatot, így eldöntöttem, hogy most, nagy ráértemben, nem fogom újra végigolvasni az összes hervasztó plakátot a falon, mint eddig. Nem akarom a fog metszeti képét sem tanulmányozni, és az sem érdekel, hogy kéthavonta kellene új fogkefét vennem.
Mindezt éppen abban a pillanatban döntöttem el, amikor a jól láthatóan az influenza legmélyebb bugyraiba merült, kipirosodott orrú anyuka és gyönyörű kalácsképű kisfia beléptek az ajtón. Gyorsan le is tették magukat velem szemben. A Kalácsképű lába nem ért le a székről, himbálta azt egy darabig, nézelődött, majd hirtelen, mintegy sugallatra, hátrafordult, és egy plakátot kezdett el tanulmányozni.
- Anyu, az egy fog? - kérdezte, a plakátra mutatva.
- Igen. Az ott belül a fogbél, kívül a zománc, az meg ott a fog gyökere, kisfiam.
Ekkor visított fel a rendelőben egy fúró, megkezdve kegyetlen táncát az aktuális páciens fogai között.
- És anyuuu - folytatta a kalácsképű - ez itt valami fogkrém?
- Kisfiam - mondta az orrát törölve anyjuk - tudol te olvasni, olvassad el.
Legalább csend lesz, gondoltam. A Kalácsképű nézegette egy ideig a betűket, majd fennhangon hozzákezdett:
- Az a-mii-noo-flu-oorid vii-ssza-é-píí-ti a fog-zoo-mán-cot.
Majd ezzel a lendülettel végighallgathattuk a fogkrémek és a xilites Orbit előnyeit, azt, hogy milyen időközönként kell új fogkrémet venni, mennyi a vizitdíj meg minden ilyen hasznos dolgot. Szó-ta-gol-va.
Meg kell vallanom, fejére akartam húzni az összes plakátot és széket egyenként. Ez azonban nem vallott volna nemes jellemre, moderáltam magam.
Így mentem be fogműtétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése