Kitermelés

Az Erzsébet Gyógyvizű strandfürdő csónakázó tavának kitisztítása már nagyon időszerű volt: a náddal benőtt, iszapos alapot meg kellett tisztítani. Amikor tavaly leszitykázták innen az összes vizet, majd elkezdték kifelé termelni az iszapos földet, iszonyat büdös volt a környéken, de pár nap alatt meg is szoktuk, meg talán el is szállt a szag a széllel. Magunk se tudjuk. Aztán most, hirtelenjében, elkezdődött a szállítás: a kivakart földet valahova az Isten háta mögé suvasztják, irdatlan nagy dömperekkel tolják az ipart a srácok.

Irdatlan dömper, ha megindul

Mindezt ugye hol is érdekelne engem, ha ezt nem mind társasházunk autó-bejáróján bonyolították volna eddig. De ott bonyolították, minekutána egy aknafedél beleszakadt az aknába, tátongó űrt hagyva maga után. Kockázatos volt kocsival ki- és bejárni. (Szerencse hogy kint voltam.)

Megoldás is született, jó magyar módra:


Úgy a! Vaslapot a lyukra, oszt' csapjuk körbe iszapos főddel, az áldóját, majd megköt a! Jóvanaz ide nékik, maj'csak nem szakadnak bele, ha nem mennek rája, e! Akkora rögek veszik körbe a vaslapot, hogy őrület, lehet, fenn is akad a kocsi alja, ha bemerészkedek végre az utcáról. De reklamálunk? Nem. Variálunk? Nem. Kérjük a felújítást? Nem. Csinál valaki is valamit? Nem. Senki sem.

Birkák-e vagyunk?