Már egészen fiatalkoromban nagy gondot fektettem arra, hogy a sok munkával összehozott anyagokról rendszeres mentésem legyen, és volt is mindig (még a floppys korszakban is duplikált példányokkal toltam), így elmondható, hogy számítástechnikával behálózott 18 évnyi múltamban alig pár alkalommal fordult elő kisebb adatveszteség, ami azóta is igencsak bánt, de kár a múlton keseregni. A CD-, majd később a DVD megjelenésével és házilag való írásának megfizethetőségével egy olyan archiválási lehetőség jelent meg, amelyet igyekeztem kihasználni - ez mind a mai napig így is van. A problémát ugyanakkor most már egyre inkább az okozza, hogy annyi anyagom van, amit folyamatosan menteni kell, hogy DVD-re való írogatásuk egy-egy délutánt igénybe vesz, kényelmetlen, és azt hiszem, nem akarom tovább folytatni. (8 GB dokumentum és kép, 20,5 GB (26.224 db) digitális fotó, 5 GB saját cucc (zenék és programok, illetve ezek forrásai), illetve több, mint 50 GB vágni való, vagy már megvágott digitális videó).
Továbblépek: vásárolni fogok egy kicsi, de a mentéseknek még elegendő méretű merevlemezet, amúgy kéz alól, használtan. (5 ezer forint.) Aztán vásárolni fogok egy olyan külső HDD-racket, ami USB-n keresztül kapcsolódik össze a számítógéppel (az is öt), így tulajdonképpen, relatíve fillérekből, egy olyan archiválási megoldást tudok összerakni, amely a lehető legkényelmesebben biztosítja a mentési igényeimet, az archiválás nem tart sokáig, és ráadásul a mentett anyag nem foglal el egy fél cédétartó-szekrényt. Nem kell mindig mindent újraírni, elég csak szinkronizálni - a frissebb adat felülírja a régit, az előző mentés óta nem változott adat megmarad. A külső rack hasznos, hiszen ha kinövöm a vincsesztert, veszek egy nagyobbat, és mentek arra. Ez most rendkívül jó választásnak tűnik, remélem, hogy a gyakorlatban is legalább ilyen hasznos lesz.---
illusztráció: www.sxc.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése