A retró-lázban újra rákaptam a Sim City 4. részére, és folyamatosan városokat építek. Végre-valahára, hatodik nekifutásra sikerült egy olyan várost összehoznom, ahol a Simek nem lázadnak fel minden lépésemre, és nem megy csődbe a költségvetés az első öt évben. Ez meglehetős gyakorlást igényel, egy ideig meg kell vonnom tőlük mindent, de aztán jön a kánanán.A legjobban két dolog tetszett, ami új volt, és már nem emlékeztem rá régebbi városaim építésének idejéből: az út szélén menetelő katonák, akik a laktanya környékén énekszóval mászkáltak, illetve az, amikor a sugárzó hulladék-lerakóból mutánsok másztak elő, és meglepték a várost. Ez utóbbi kissé azért groteszk dolog volt, de mindegy is, jól szórakoztam rajta.
Ez a játék azonban kihozza az emberből a kegyetlent. Imádom (mentés után) a jól felépített városomra ráhozni a világvégét: gyilkos robotok, meteoresők, hurrikánok söpörnek végig az egész városon, tönkretéve mindent, ami ott van. Gyilkos villámok cikáznak, és csinálnak tüzeket, ezeket a tűzoltók nem képesek eloltani, felfordulás, gyilok, cselszövevény. Néha kicsit meg is ijedek magamtól, milyen kegyetlen vagyok. Az emberek sikítva-fejvesztve menekülnek, én meg csak szórom a villámjaimat, és meteorokkal dobálózom.
Éppen itt az ideje, hogy lepihenjek.
1 megjegyzés:
Jaj, de kis gonosz vagy! :D
Megjegyzés küldése