A munka jutalma

Számítógépek, monitorok, tévék, és a többi elektronikai cikk. Rengeteget érnek, amikor megszerezzük őket, dolgoznak, kiszolgálnak bennünket napi 24 órán át. Pár év, és egyre több velük a probléma, javítani kell őket, bővíteni, értékes alkatrészeket cserélni bennük. Megpróbálnak a kor követelményeinek megfelelni, ameddig csak lehet. Végül jönnek helyettük az újak, és ők értéktelen vacakként kerülnek egyik pillanatról a másikra egymásra dobálva egy elhagyatott sarokba. Ha nem veszem figyelembe, hogy mind csak vas és műanyag keveréke, és lelket is képzelek beléjük, megsajnálom őket. Nézem ezt a fotót, és minden szögből vizsgálva egy szomorú kép tárul elém. Közben elmerengek azon, hogy ez a sors mennyire igaz ránk is, emberekre. Ahogy kezdjük, tele tervekkel és energiával, ahogy egész életünkben dolgozunk valamiért, valakiért. Aztán ahogy halad az idő, lassan mi is ide jutunk. Megunnak és félresöpörnek majd bennünket. Nem leszünk mások, csak megunt, kiöregedett lenyomatai egy olyan kor múltjának, amely számunkra a jövőt jelentette valamikor.