Amikor bevallom valahol, hogy nem nézek tévét, úgy néznek rám, mint valami marslakóra. Egy percig feszült csend honol, majd jön a szokásos kérdés:
- Miért nem?
Igazából nem tudom rá megadni a választ. Így alakult az idők során. A tévé soha nem tudott annyira lekötni, hogy órákat áldozzak föl a bambulás oltárán. Elvesztegetett időnek érzem, amit előtte töltök. Nem találok magamnak olyan műsort sem, ami a kereskedelmi tévé kínálatában le tudna kötni. Más adó nálam nincs, fizetni pedig még mindig nem vagyok hajlandó érte.
Nem volt ez mindig így. Régen, amikor még fiatal életem feleennyire se volt zaklatott, mint most, rendesen Barátok közt és Big brother rajongó voltam, de ezek az idők elmúltak mára. És, ha minden változatlan marad, soha nem is fognak visszajönni. Lehet, hogy nem is bánt a dolog. A neten található híreket megbízhatóbbnak tartom a Híradó által összeválogatottaknál, a sorozatokért nem rajongok (de ha mégis, mindet le lehet tölteni, és nem kell heteket várni a folytatásra), a 20 évvel ezelőtti filmeket pedig már annyiszor láttam, hogy szinte kívülről tudom mindet.
Nos, azt hiszem, ezért nem nézek tévét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése