Drágáim,
jegyző vagyok az idei szóbeli érettségi egyik vizsgacsoportjánál. Reggel nyolc óta ülök egy számítógép előtt, és mindenféle szám- és személyes adatokat, meg holmi jegyzőkönyveket gépelek, de mint állat. Persze át kell írni, mindent. Kétszer. Délelőtt nem volt áram, így addig tudtam gépelni, amíg a laptop akkumulátorában volt egy kis delej, de tovább nem. Mondjuk volt dolgom emellett is, bőven. Egy kicsit most belefáradtam ebbe az egészbe itt. Egyrészt a vizsgázókat nézve nem mondhatom el, hogy a jövő generáció műveltsége valóban eléri azt a szintet, amit egy érettségizett fiatalnak el kell érnie. Ritka a kivétel, viszont felüdítő hallani. Másrészt, hogy lehet úgy eljönni érettségizni, hogy a tételeknek csak a felét tudja valaki? Hát persze, hogy azt húzza ki... olyankor meg jöhet a magyarázkodás ezerrel. Mondjuk az egész jól megy.
Így fél négy tájban egy kicsit elsuhannak a fülem mellett a hallott szavak, a magyarázó gondolatok furcsa összevisszaságban vesznek körül, és meglehetősen nehéz koncentrálnom. Ebben az is közrejátszik, hogy legalább 32 fok van a teremben, mindenkiről szakad a víz, rólam meg aztán különösképpen. A vizsga végére össze kell még szedni magam, és este is meglehetősen sok dolgom lesz, bele sem merek gondolni.
Majd holnap is jelentkezem, de most csak ennyire vagyok képes. Ti pihenjetek jól, és élvezzétek a nyarat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése