Amit tudok, az az, hogy ha annak idején, egészen kicsi gyerekként meg mertünk mukkanni a tanórán, annak valami (akkori szemmel nézve) iszonyatosan súlyos büntetése volt. Vagy rögtön repült a fekete pont/egyes, vagy körmöst kaptunk, amit nagyon nem szerettem, így inkább befogtam a számat. Annak ellenére is, hogy valamilyen isteni sugallatnak köszönhetően sok olyan óra volt, amit untam az általános iskola alsó tagozatában: nem értettem, hogy nem lehet tudni még mindig, hogy merre kanyarodik a g betű szára, vagy hogy miért nem világos még mindig, hogy 12+12=24, és miért kell ezzel teleírni egy füzetet.
Később, felső tagozatban már azért nyilván jobban elengedtük magunkat: lazább volt a hangulat, de az alapvető fegyelem itt is megvolt. Itt már azért ránk-ránk szóltak, de ennek súlya volt, rögtön nem mertünk tovább megmukkanni se órán, hiszen meg voltunk figyelve, vagy legalábbis ezt akkor úgy gondoltuk. (Persze ma már tudom, hogy semmi ilyenről szó se volt, de a technika működött.) Középiskolában már elröppent egy-két papírrepülő és bizony volt óra közben meghatározhatatlan helyről jövő huhogás is (már amelyik órán megengedhettük ezt magunknak), de egy biztos: ha a tanár hozzánk szólt, vagy ha a tanárral beszéltünk, az alapvető tiszteletet megadtuk neki.
A legtöbb esetben ez ma is megvan, ha azt állítanám, hogy ez nincs így, hazudnék. Vannak azonban olyan osztályok/csoportok/diákok, akiknél egyáltalán nem tapasztalok hasonlót, persze lehet, hogy én vagyok az a tanár, akinek az óráján többek úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy úgy beszéljenek, mint egy kocsis. Viszont a tapasztalatom az, hogy az esetek többségében a diákoknak fogalmuk sincs arról, hogy amit mondanak, az ott és akkor egyáltalán nem illik oda.
Történt az alábbi eset: elméleti órán táblához hívtam a diákot. Kizökkentettem a mobilozásból, néz körbe, hogy tényleg őt hívtam-e, közben vakarja a fejét, majd közli velem, ahogy a táblához ér:
– Remélem, tanár úr tudja, hogy én g*ci buta vagyok ehhez.
– Hogy mi? – kérdezem meglepetésemben, nézek rá szúrósan, a szemüvegem fölött, hátha kapcsol a diák, hogy nem egy csehóban ülünk éppen, hanem magvas elméleti ismereteket szeretnék átadni nekik.
– Mondom – ismétli – én g*ci buta vagyok.
Hát ezt ennyiből már meg is állapítottam, az első padban ülők is fogják már a fejüket, a táblánál lévő diák viszont pislog, láthatóan fogalma sincs arról, hogy amit mond, annak nagyon nem egy tanórán lenne a helye. Súgnak neki: "hogy beszééélsz?!", mire ő rájuk förmed:
– Most mi van? Azt mondtam, hogy buta, nem azt, hogy hülye!
Ez egy egyébként sajnos nem kirívó eset, hasonló dolgok számos kontextusban előkerülnek. A diákok simán megkérdezik tőlem egy gyakorló feladat kapcsán, hogy hol is kellett azokat a kis g*ciket ott alul bekapcsolni? Majd amikor rákérdezek, hogy mit?, rögtön helyesbítenek: hát... csak nem tudom, hogy azokat a kis apró szarokat ott alul hogy lehet előhozni. Ha valami tetszik nekik, akkor teljesen őszintén közlik, hogy ez kurvajó, de felettébb nagy sikerélményükben még azt is megosztják velem, hogy öcsém, beszarok.
Félreértés ne essék, örülök én a sikernek, osztozom velük benne és néhanap nekem is kicsúszik a számon ez-az, de úgy gondolom, 14-15 éves diákként azért illenék tudni, hogy ha órán vagyok (vagy ha egyáltalán felnőttek környezetében vagyok), akkor nem feltétlenül azt az érzetet kellene erősíteni mindenkiben, hogy ősbunkóként létezem ebben a világban, hanem azt, hogy igenis tudok kulturált ember módjára viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja.
Aztán otthon meg azt mondok, amit akarok. Csak ki kell várni, amíg hazaérek. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közösség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közösség. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. február 2., csütörtök
2009. augusztus 11., kedd
A cél: Egyiptom!
Kedves olvasók!
Fejünkbe vettük, hogy egy hétre elutazunk Egyiptomba, egy nyereményjáték főnyereményeként. Most már csak nyerni kellene. A Spektrum TV felhívására egy útifilmet tettünk közzé Szlovákiai kirándulásunk egyik állomásáról (Felvonóval a Tátrába), amelyről itt a blogon is olvashattatok annak idején.
Ha Ti is úgy gondoljátok, hogy kisfilmünk megér egy szavazatot, szavazzatok ránk! A filmet itt tudjátok megtekinteni. Ha nyerünk, olyan exkluzív blogpost-sorozatot kaptok, hogy olyan még a magyar blogoszférában nem volt. Szóval érdemes egyet kattintani. (Természetesen, ha másik pályázó videója tetszik, arra is szavazhattok... csakhát, értitek, a lojalitás.)
Minden közreműködőnek köszönjük... hátha összejön!
Fejünkbe vettük, hogy egy hétre elutazunk Egyiptomba, egy nyereményjáték főnyereményeként. Most már csak nyerni kellene. A Spektrum TV felhívására egy útifilmet tettünk közzé Szlovákiai kirándulásunk egyik állomásáról (Felvonóval a Tátrába), amelyről itt a blogon is olvashattatok annak idején.
Ha Ti is úgy gondoljátok, hogy kisfilmünk megér egy szavazatot, szavazzatok ránk! A filmet itt tudjátok megtekinteni. Ha nyerünk, olyan exkluzív blogpost-sorozatot kaptok, hogy olyan még a magyar blogoszférában nem volt. Szóval érdemes egyet kattintani. (Természetesen, ha másik pályázó videója tetszik, arra is szavazhattok... csakhát, értitek, a lojalitás.)
Minden közreműködőnek köszönjük... hátha összejön!
2009. július 24., péntek
Felvételi és újabb díj
Hol is kezdjem, hol is kezdjem... igazából két dologról szeretnék itt a blog hasábjain megemlékezni, hogy megmaradjon az utókor számára.
Az első, hogy tegnap este kaptam SMS-t, én, ilyet:

Ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor ősztől a Budapesti Műszaki Főiskolán tolom két évig, és végre-valahára tényleg tanár leszek. Nagyon izgalmas időszaknak nézünk elébe. Perpillanat mondjuk egy porcikám sem kívánja a hétről-hétre történő utazást, és azt, hogy újra hallgató legyek, de ez idővel biztosan megváltozik. (Lehet, hogy külön erre szakosodott porcikát tenyésztek ki magamban, hogy legalább egy legyen belőle. :-)) Érdekes egyébként, hogy a három megjelölt iskolából csak itt voltam motivációs beszélgetésen, egy hónappal ezelőtt, és itt értem el a legkevesebb pontot. A Dunaújvárosi Főiskolán, ahová el sem mentem motivációs beszélgetni az érettségi miatt, rendkívül jó eredményeket értem el, még a kreditelismerési kérelmemet is elfogadták, holott ilyet nem is nyújtottam be oda. De ezáltal pontosan annyi pontom lett, amennyi a felvételhez szükséges. Győrben a Széchenyi István egyetemen bőven ponthatár fölé kerültem, de mivel a BMF a legelső, így oda megyek. Örülök neki, oda is szerettem volna. A győri suliról még annyit, hogy messze ők intézték legkorábban és legprofibban a felvételi eljárást: teljesen elektronikus úton lehetett velük villámgyorsan ügyet intézni, így le a kalappal... ha közelebb vagyok Győrhöz, biztosan őket választom.
Nem elég, hogy erre ittunk egyet, tegnap még az is kiderült, hogy újabb díjat kapott remek blogom, mégpedig egy (megkapaszkodol, nemzetközi!) One Lovely Blog Award boldog tulajdonosa lehettem, Endoril bloggerkolléga által. Köszönöm! Ugyanúgy, mint a közel egy éve kapott Kreatív blogger díj, ez is közösségi értéket próbál növelni azáltal, hogy már nem öt, hanempediglen hét blogot kell megemlítenem, amelyeket gyakorta olvasok, és persze értesítenem is kell őket. Hogy miért éppen hét... magam sem tudom. A nevezett blogokat méltatni is kell, persze. Mindenekelőtt hadd említsem meg Endoril kolléga veretes sorait, amellyel a Naplómat minősíti legalább olyan alázattal, mintha még mindig tanítanám, és hajtana az ISZCSA elmélet négyesre. :-)
Na. :-) Ott van a szeren.
Arra gondoltam, hogy mivel a körleveleket sem szoktam tovább küldeni, ígérjenek bármilyen csapást, most nem is említeném meg újra azokat a blogokat, amiket már a kreatív bloggernél felsoroltam (akkor is éppen csak ki tudtam szülni ötöt). Helyette hét olyan blogot sorolnék fel, amit biztosan elolvasok, ha észlelem a frissítésüket. Ezeket a blogokat nem ismerősök írják, de méltóak lennének a díjra, mert számos kellemes percet szereznek nekem.
Az első, hogy tegnap este kaptam SMS-t, én, ilyet:

Ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor ősztől a Budapesti Műszaki Főiskolán tolom két évig, és végre-valahára tényleg tanár leszek. Nagyon izgalmas időszaknak nézünk elébe. Perpillanat mondjuk egy porcikám sem kívánja a hétről-hétre történő utazást, és azt, hogy újra hallgató legyek, de ez idővel biztosan megváltozik. (Lehet, hogy külön erre szakosodott porcikát tenyésztek ki magamban, hogy legalább egy legyen belőle. :-)) Érdekes egyébként, hogy a három megjelölt iskolából csak itt voltam motivációs beszélgetésen, egy hónappal ezelőtt, és itt értem el a legkevesebb pontot. A Dunaújvárosi Főiskolán, ahová el sem mentem motivációs beszélgetni az érettségi miatt, rendkívül jó eredményeket értem el, még a kreditelismerési kérelmemet is elfogadták, holott ilyet nem is nyújtottam be oda. De ezáltal pontosan annyi pontom lett, amennyi a felvételhez szükséges. Győrben a Széchenyi István egyetemen bőven ponthatár fölé kerültem, de mivel a BMF a legelső, így oda megyek. Örülök neki, oda is szerettem volna. A győri suliról még annyit, hogy messze ők intézték legkorábban és legprofibban a felvételi eljárást: teljesen elektronikus úton lehetett velük villámgyorsan ügyet intézni, így le a kalappal... ha közelebb vagyok Győrhöz, biztosan őket választom.
Nem elég, hogy erre ittunk egyet, tegnap még az is kiderült, hogy újabb díjat kapott remek blogom, mégpedig egy (megkapaszkodol, nemzetközi!) One Lovely Blog Award boldog tulajdonosa lehettem, Endoril bloggerkolléga által. Köszönöm! Ugyanúgy, mint a közel egy éve kapott Kreatív blogger díj, ez is közösségi értéket próbál növelni azáltal, hogy már nem öt, hanempediglen hét blogot kell megemlítenem, amelyeket gyakorta olvasok, és persze értesítenem is kell őket. Hogy miért éppen hét... magam sem tudom. A nevezett blogokat méltatni is kell, persze. Mindenekelőtt hadd említsem meg Endoril kolléga veretes sorait, amellyel a Naplómat minősíti legalább olyan alázattal, mintha még mindig tanítanám, és hajtana az ISZCSA elmélet négyesre. :-)Thozoo: Nincs mit tenni, blogügyileg ő a 'mentorom'. Legelső blog, amit olvastam, na és persze ennek hatására vágtam bele én is. Digitális naplóján nem csak életének néha bohókás mozzanatait követhetjük, de beleütközhetünk mindenféle érdekességbe, ráadásul akármilyen témában. Ő az, akitől sosem tudhatjuk, következőleg mire számítsunk.
Na. :-) Ott van a szeren.
Arra gondoltam, hogy mivel a körleveleket sem szoktam tovább küldeni, ígérjenek bármilyen csapást, most nem is említeném meg újra azokat a blogokat, amiket már a kreatív bloggernél felsoroltam (akkor is éppen csak ki tudtam szülni ötöt). Helyette hét olyan blogot sorolnék fel, amit biztosan elolvasok, ha észlelem a frissítésüket. Ezeket a blogokat nem ismerősök írják, de méltóak lennének a díjra, mert számos kellemes percet szereznek nekem.
- Kecskerím: minden napra egy nyakatekert rím, mindenféle témában. Elindulása óta követem.
- Daily dose of imagery: minden napra egy kép. Főként Toronto város életéből táplálkozik, ügyesen látja meg a témákat, részleteket.
- Interfacelift: ezt még annak idején FroSt kolléga mutatta be, azóta is követem: remek háttérképek, mindenféle felbontásra, naponta többszöri frissítéssel.
- Súlyosbítva azt, ami amúgy is: napirajz. Tintenpenkalandok durván. Tiborok, Klárák, Rönék. Alpári, de módfelett szórakoztató.
- Wulffmorgenthaler: minden napra egy kép(regény), mely néha meglepő módon reálisan ábrázol egy aktuális témát. (Angol nyelvű.)
- Freshome: lakberendezési blog, a legfrissebb trendek, bigyók a lakásba. (Angol nyelvű, sok képpel)
- Vladstudio: egy weboldal, aminek szerzője hihetetlen dologból él: háttérképeket készít. Mobilra, PC-re, szoftverekhez, weboldalakhoz. Rajzol, fest, montázsol. Legtöbb munkája ingyenesen letölthető.
2008. szeptember 28., vasárnap
Rólad is
Ez a post most - kivételesen - nem rólam és viselt dolgaimról szól. Sokkal inkább rólad. Pontosan, Rólad, aki ott ülsz a monitor előtt, és ezeket a sorokat olvasod. Szeretném tudni, hogy kik olvassák a blogomat. A kommentelők egy részét ismerem régről, de nem mindenkit. Lehet, hogy te még soha nem szóltál hozzá egy cikkhez sem, mert a) lusta voltál Google-accountot regisztrálni, vagy b) nem volt szó olyan témáról, amihez hozzá akartál szólni, vagy c) nem mertél eddig írni, de most eljött a te időd! Ne csak olvasd a blogot, adj hírt magadról! Érdekel, hogy kikhez szólok nap mint nap, szóval hajrá, írd le ki vagy, honnan olvasol bennünket, formálj véleményt, valamint ha van weboldalad, annak címét se felejtsd el megosztani velünk! Akkor is írj, ha soha nem szoktál hozzászólni blogokhoz, fórumtémákhoz: tegyél kivételt! A lustaság fél egészség, de nem most.Kattints a Hozzászólok! linkre, és mehet a menet. (Ha nem tudod, hogyan is fogj hozzá, olvasd el a tudnivalókat.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
