Nagyon vártam már a november 22-ét, tehát a mai napot. Sokkoló élmény volt, amikor kora délután végre-valahára hozzájutottam a nyelvvizsga-eredményeimhez. Olyannyira, hogy legelőször, amikor megjelent a sok adat, hirtelen be is zártam az egész ablakot és látványosan elpirultam. Majd végiggondoltam az egész addigi életemet, mintha annak adott pillanatban lenne bármi jelentősége. Aztán morfondíroztam még, de csak győzött a kíváncsiság, beírtam újra az azonosítóimat és lenyomtam a zöld háttéren a szürke gombot még egyszer. Elém tárult a táblázat, amit először még nem is tudtam értelmezni, csak azt láttam kétszer, hogy megfelelt. Férfiasan bevallom, hogy felordítottam, amikor tudatosult bennem, hogy sikeres vizsgát tettem. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy az osztályom éppen dolgozatot írt eközben, így hirtelen azt sem tudták, mi lelt engem a katedrán, mit visítok én ott, mint akit karikáznak. (Később megmagyaráztam.)
Tovább elemeztem az eredményeket. Én úgy becsültem, hogy a szóbeli gyatra lesz, az írásbeli meg kb. határon (ami 60%), ennek ellenére a szóbeli sikerült jobban, 78%, az írásbeli pedig csak szerény 73%, de ez engem ezen túlmenően már nem érdekel jobban, mint egy múltbeli számszerű adat. Engem a sikeres vizsga érdekel, meg az, hogy C típusú nyelvvizsgával és egyúttal mérnök-tanári diplomával is rendelkezem immáron, bár még egyik sincs a kezemben.
Mert innentől kezdve már egyszerű a hőn áhított diplomás fizetésemhez való hozzájutás is! Várok vagy két hetet, elutazunk a székes fővárosba, átvenni a nyelvvizsgát a Petőfi híd budai hídfőjéhez. Aztán átcsattogunk Budára, a tanulmányi osztályra, ahol leadom a nyelvvizsga-bizonyítványomat, majd utána, vélhetően egy másik alkalommal, újra elcsattogunk Budára, átvenni a diplomát. Aztán becsattogok a gazdasági irodába, leadom a diplomát, ott ezt iktatják, majd előbb-utóbb végre kategóriák közötti átsorolás következik be és az is lehet, hogy kicsit jobban fog menni a szekér, mert most – hogy képszerű hasonlattal éljek – tengelyig merült az út sarába és alig várom, hogy ki tudjuk onnan szabadítani. Nem azt remélem persze, hogy nyolc táltost tudunk elébe fogni, de ha ezt a kivénhedt gebét, ami most húzza, egy tisztességes pacira tudnánk cserélni, az már sokat jelentene a szekér előrehaladásában.
Ma egész este mulatunk!
2 megjegyzés:
Nagyon ügyes voltál! :-) Sőt, extraügyes!!! :-) Kár volt ennyire tartani tőle. GRATULÁLOK!!!! :D
Muszáj volt tartani tőle, hiszen nem állíthattam teljes bizonyossággal előre, hogy meglesz. :) Mégis, milyen pofátlanság lett volna. :D Mindent összevetve csak reméltem, hogy meglesz, de nagyon boldog vagyok, hogy valóssággá vált. :) Köszönöm a gratulációt!
Megjegyzés küldése