Mindig is szerettem volna tudni, hogy hogy gondolkodnak az emberek, hogy hogyan működik az emberi agy olvasás közben. Véleményem szerint ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Tegnap este egy Stephen King novella után elgondolkodtam azon, hogy vajon más is úgy fogja fel az olvasott szöveget, ahogy én? Ugyanúgy, szinte hallja azokat, mintha beszélne befelé, saját magához? Bizonyos esetekben nyilván nem hallunk semmit: amikor felvesszük a telefont, amikor autót vezetünk vagy csak éppen almát szeletelünk – az egyszerűbb dolgokat már a tudatalattink vezérli. De a frissen tanult, koncentrációt igénylő esetekben – én, személy szerint – hallom a saját gondolataimat. Mint amikor megtanultam autót vezetni. Állandóan a tükör-sebesség-index járt a fejemben. Néha már úgy jutok el egyik városból a másikba, hogy nem tudatosul bennem, mennyivel is mentem: csak tudom, hogy nem hajtottam gyorsan és mindenhol használtam irányjelzőt, ahol kellett.Kicsit úgy hangzik ez, mintha hangok beszélnének hozzám, de azért nem erről van szó. :-) Visszakanyarodva az olvasáshoz: ezt a dolgot akkor figyeltem meg legjobban, amikor vizsgára készültem és egy-egy tananyag végén önellenőrzésképpen dolgozatokat írtam itthon, csak úgy a saját szórakoztatásomra. Egyszer csak arra lettem figyelmes, mintha valaki mondta volna, hogy mit kell a papírra írnom. A megtanult dolgok úgy jöttek elő mintha rögzítettem volna őket és akkor éppen lejátszanám. De olvasás közben is előfordul, hogy hallom, amit olvasok. Te most hogy olvasol? Hallod a szavakat belül, vagy csak hang nélkül peregnek a szemed előtt, és felfogod az értelmüket? Nehéz a kérdésre válaszolni, mert most már figyeled magad, és nem tudod megmondani, hogy eddig hogyan olvastál. Nem füllel halljuk ezt, természetesen, hanem ott belül, véleményem szerint akkor, amikor a szó jelentése tudatosul bennünk.
Olyan nehéz ezeket a dolgokat megmagyarázni vagy leírni. Én tegnap este, amikor a könyvet olvastam, hallottam a szavakat, főleg az izgalmasabb részeknél, de ez persze lehet, hogy csak az író tehetsége miatt eshetett meg. Most, amikor ezt a bejegyzést visszaolvasom, semmit nem hallok. Valószínűleg azért, mert tudom, hogy mit fogok olvasni, és ezért is lehet, hogy olyan sok hiba maradna egy-egy bejegyzésben, ha azokat az én életem párja ki nem gyomlálná, szorgos hangyamunkával.
Te hallod a szavakat olvasás közben, életem párja?
7 megjegyzés:
Erre a kérdésre igazából hirtelen nem is tudok válaszolni. Most így ahogy ezt a cikket elolvastam, nem tudom eldönteni magamban, hogy hogy olvastam eddig. :-)
Egyébként nagyon furcsa az emberi agy. Én arra lettem figyelmes, hogy az hogyan lehetséges, hogy nagyon sokszor ugyanarra gondolunk mi ketten, pontosan ugyanarra, pedig előtte egyáltalán nem volt szó arról a dologról. :-)
Ezen már én is gondolkodtam. Mivel nagyon gyakran előfordul ez azoknál, akik együtt élnek hosszabb ideje, én arra gyanakszom, hogy a kimondott szavak, vagy csak egyáltalán a környezet sokszor ugyanarra a dologra tereli a gondolatainkat. Mivel közösek az emlékeink. Például ha sokat beszélgetünk a konyhában a csokitortáról, akkor a konyhába belépve a csokitorta fog eszünkbe jutni, még akkor is, ha nem mondjuk ki. De ha az egyikünk kimondja, a másik észbe kap, hogy neki is az járt az eszében... már ha egy ilyen egyszerű példával sikerült a dolgot megmagyaráznom. Persze ez csak az én silány gondolkodásom terméke. :-)
De én az olyanokra gondolok itt, mint például, amit tegnap gondoltunk egyszerre egy bizonyos tevékenység közben és egyáltalán nem volt témába vágó. :-)
Rossz aki rosszra gondol. :-) Arra én sem tudok magyarázatot.
Nem tudom mások hogy vannak vele, én világ életemben így olvastam. Sőt így is írtam/írok. Mindent hallok magamban. Bár nekem alapjáraton is állandóan jár az agyam, így aztán például nem is nagyon tudok úgy elaludni, hogy valami (zene, film) el ne terelje a figyelmem a gondolataimról. Mert különben egész este csak agyalnék :)
első!
ja, nem...
Endoril: rám ez régebben volt jellemző, amíg nem dolgoztam és nem voltam leterhelve. Egyszerűen úgy feküdtem le hajnali két órakor, hogy még mindig újabb és újabb dolgok jutottak eszembe. Úgy kellett magam kényszeríteni, hogy ne gondoljak semmire:
RatBaG: hatodik. :-) De kis kitartással bármikor lehetsz első. :-)
Megjegyzés küldése