Holnap megint elutazom a korai vonattal Nemzetünk Fővárosába, hogy újabb ismeretanyaggal legyek gazdagabb. Továbbképződök Szakmódszertan valamint Didaktika és oktatásszervezés témakörökben. Jelen pillanatban olyan lelkiállapotban vagyok, amely nem teszi lehetővé, hogy legalább csak sekélyesen feltárjam magam előtt ezen ismeretanyagok mibenlétét, így hagyom magam sodratni az ismeretlennel. Úgy is mondhatnám: hagyom, hogy holnap engem ezek a tárgyak meglepjenek.
Nem vagyok egyébként passzív, érdeklődöm az oktatás iránt. Többek között napokig nyomoztam a Pszichológia és személyiségfejlesztés tantárgy egyik kötelező irodalma után. Meglett a könyv. Az, hogy négy kilót nyom nem annyira visszariasztó, mint az, hogy 640, közel A4-es méretű oldalt voltak képesek teleszerkeszteni a szerkesztői. Tízes méretű betűvel. Szerencsére ebből csak olyan 400 oldalnyi a kötelezően megismerendő anyag, így holnap a vonaton oda-vissza annyira fogok fejlődni, hogy talán nincs is az a jelző, amivel azt én itt most széles e világ elé tárhatnám.
A képzések maguk egyébként jó hangulatban zajlanak. Kellő odafigyelést tanúsítok, jegyzetelek gép módjára. Ez utóbbi tárgykörben merült fel bennem az igény egy netbookra: egy kicsi, hosszú üzemidővel rendelkező gépezetre, aminek segítségével a jegyzetelést egyszerűsíthetném. Egyelőre azonban marad a hatalmas, fekete, súlyát tekintve emberölésre kiválóan alkalmas jegyzetfüzetem, amivel a folyosón mászkálva szerintem bárki elhiszi rólam, hogy birtokában vagyok annak a tudásnak, amit azok a duplán spirálozott lapok rejtenek. Pedig egyelőre még nem, inkább majd vizsgaidőszak közeledtével olvasom rongyosra azokat a szép, színesre festett szélű oldalakat.
Hát eképpen vagyunk mi: én és az oktatás. Az életem részévé vált és (egyelőre csak) a pénteki napjaimat is rááldozom. Él bennem a remény, hogy a vizsgákon is sikeresen átslisszanok... Decemberben és januárban drukkoljatok, haverek.
1 megjegyzés:
Sok sikert innen Debrecenországból! :)
Megjegyzés küldése