Oldalak

2009. szeptember 9., szerda

Hogy hová tűntem?

Az utóbbi időben csak pislogok. Most például úgy telt el egy hét, hogy nem vettem észre. Egészen egyszerűen valahogy sodor az ár, és nem tudok napirendre térni a rengeteg tennivaló és dolog között. Mintha csak szaladnék saját magam mögött, és nem érném utol magam. Soha ennyire még nem éreztem, hogy szét kellene szakadnom legalább öt felé, és mind az öt részemnek megállás nélkül intézkednie, tennie és vennie kellene.

Ebben a nagy rohanásban azért van időm arra, hogy ezt-azt összeszedjek bloganyagnak. Itt van például rögtön a tehén, aki (emlékszik még valaki?) kaktuszok között rágta a piros virágot a kockasajt csomagolásán. Pusztán évek kérdése volt, és valamit megneszelhetett valaki, aki látott már bocit természetes környezetében, mert lecserélték az alsó, kaktuszos réteget valami semleges-mezőszerűre, ímhol:

Minőségért bocs, olcsó fixfókuszos rohadt világban élünk.

Közben – vigyázzál! – beaktiválták az új netemet. Panaszkodtam már arról is itt a blogon, hogy bedűtöttük a nagy zsét az Enternetnek, oszt' majd még csak ezután jön a szpíd, de láss csodát, tegnap már bemértem a tutit, ímhol:

10 megabites netem van, haverek!

Csakhogy ne higgyük, hogy minden fenékig möszijő thájjfell, látni kell, hogy a letöltési sebesség jelen pillanatban közel huszonegyszerese a feltöltési sebességnek, ami meglehetősen aránytalan, de hát mindannyian tudjuk miért van ez, csak éppen nem mondjuk.

– Elkezdődtek megint a téli cuccok, zoknik mosásai. Hosszú gatyák korszaka... – mondja kedvesem elmerengve, ahogy éppen kiszedi a mosott ruhákat a mosógépből. Ez is egyre inkább idegesít, hogy reggel lefagyok, délutánra meg olyan meleg van, hogy elkorhad bennem minden, mire véget ér az okítás. Jönnek egyre inkább az őszi napok. Jelenleg is nehezemre esik elhinni, amikor még 6.50-kor kóválygok a lakásban, hogy én egy óra múlva elkezdek embereket oktatni az informatika míves tudományára, de ahogy jön a tél és a hideg reggelek, ez még inkább hihetetlennek fog tűnni számomra.

A Diffy 2 fejlesztése gyakorlatilag áll most: várok egy olyan napra, amikor nem kell másnapra készülni semmiből, semmivel és végre átadhatom magam az alkotás örömének. Kitartás, Diffy 2 lesz, egyelőre még úgy néz ki, hogy szeptember végén... a többit majd később meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések: