Oldalak

2009. szeptember 3., csütörtök

Beiratkoztam!

Nagy nap volt a mai, pajtások!

Amikor még aludt az egész város, és csak pár kamion robogott át a négyes számú főközlekedési út soha nem pihenő aszfaltrétegén, mi már róttuk az utcákat, és a vasútállomás felé haladtunk. Mindeközben azon gondolkodtam, hogy hajnali háromkor kelni azért, hogy reggel nyolcra beérjek a leendő iskolámba, hát nem kicsit gáz. De mit van mit tenni, az adminisztráció szigorú rendje megköveteli a pontos érkezést. A Nyugati pályaudvarra történő vonatozás javarészét átaludtam, köszönhető ez annak, hogy pokoli éjszakán voltam túl: alig aludtam pár órát. Aludhattam volna, de valami megmagyarázhatatlan kín gyötört engem, ami csak most, az esti órákban kezd már csendesedni kissé.

Így, félig betegen és rendkívül elgyötörten érkeztem meg nemzetünk fővárosába. A rendkívül impozáns Nyugati pályaudvar pezsgő életű aluljáróján átverekedve magunkat elindultunk a városba bele. Egy busszal mentünk 7 megállót. Lehetett volna másképpen is, mert ha hiszek a BKV webes útvonaltervező alkalmazásának, akkor ugyan megspórolhattam volna 400 méter sétát, viszont vehettem volna helyette plusz három vonaljegyet, darabját 300 forintért, merthogy ennyiért mérik manapság ezeket a kis narancsszínű fecniket. Így, hogy spóroltunk, csupán ezerkétszázat csettintettünk el erre a célra, tisztelettel. Ellenőrrel persze nem találkoztunk se oda, se vissza, így ezt a pénzt is költhettük volna másra, de legalább becsületesek voltunk, és nem kellett stresszelni az úton.

Az iskolaépület megtalálásával nem volt probléma, hamar megleltük a helyet, be is léptünk, és ultramodern belső tér fogadott bennünket, el is ámultunk egy pillanatra.


Hamarosan az is kiderült, hogy melyik előadóban fogunk beiratkozni, így aztán minden leendő mérnök és mérnök-tanár (mint én) betódult oda. Maga a beiratkozási procedúra kb. 2 percet vett igénybe, viszont a lebilincselő tájékoztatók, köszöntők, üdvözlők, előadások stb. három órásra nyújtották ezt az egész miskulanciát. Érdekes módon rendkívül gyorsan eltelt az idő. (Nem úgy az én életem egyetlen párjának, aki a előcsarnokban történő várakozással töltötte el az időt.) Van egy sejtésem, hogy lesznek olyan előadások, ahol mindez nem így fog történni, és alig várom, hogy vége legyen.

Nem töltöttünk több időt Pesten (Budán), mint amennyit szükséges volt: indultunk haza, amint végeztem a procedúrával. A Nyugatiban megvárt bennünket a vonat, amit kétséges volt, hogy elérünk, de aztán a sors útjai mégiscsak úgy kanyarodtak, hogy még helyünk is lett a járaton. Hazafelé megint csak megpisszentem, állítólag hosszabb ideig tátott szájjal is aludtam, ami megint csak nem kicsit gáz.

Alszik a gyerek

Lényeg a lényeg: beiratkoztam. Hivatalosan mától a BMF hallgatója vagyok, remélhetőleg két évig, és nem tovább. Ezentúl péntekenként és sokszor szombatonként is előadásokat hallgatok, remélem, jobban fogom bírni, mint amennyire most erőt érzek magamban mindehhez. De kitartok a végsőkig.

Nincsenek megjegyzések: