Mennyire ott volt már ez a reggeli felhőszakadás! Én ugyan nem voltam még teljesen ébren, amikor zajlott az esemény, de azt tudom, hogy egy gigantikus fejfájással kellett megküzdenem ezért a csapadékért. Ez is biztos azért van, mert öregszem. Meg az is biztosan azért van, hogy tegnap, amikor az egyetemi éveimre készülve megleptem magam egy fülbedugós fülhallgatóval (mégse' a minőségi, ámde batár fejhallgatóval nyomuljak már a vonaton, érted) nem vállaltam be a fehér kábeles modellt, maradtam konzekvensen a feketénél. A kiválasztott eszköznél mondjuk 100 Hz a frekvenciaátvitel alsó határa, tehát a basszus egy (nagy) részéről le is lehet mondani gyorsan, de talán jó szolgálatot tesz a két órás utazások alkalmával.
Egyébként nyaralunk: hol vendégek, hol pedig vendéglátók vagyunk. Vészesen közelít a szeptember levélhullató és egyben fűtési szezonos időszaka, így az utolsó hetekben azon gondolkodom hogy hová is tűnt el ez az egész nyár, pedig még vége sincs. Én mégis úgy érzem. Talán csak az időről időre megjelenő gigameleg emlékeztet rá, hogy mégiscsak tart még egy kevéske ideig.
Történelmi pillanat a blog életében, hogy a legutóbbi nomád-napon közölt nemzetközi tésztakészítményt egy olvasónk - némileg átdolgozva ugyan, de - elkészítette. A pontos specifikációt még nem tudom, de alkalomadtán érdeklődni fogok felőle.
Ez zajlik a nagy magyar valóságban. Következő alkalommal a mobil életforma bizonyos aspektusairól prezentálok egy rövid tanulmányt. Addig is az erő legyen veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése