Hogyan nem nyertem 30 milliót?

Napokkal ezelőtt kaptam egy borítékot a R. D. kiadótól. Rajta a felirat: SZEMÉLYRE SZÓLÓ és BIZALMAS. (Honnan tudják az új címemet? Mert el nem küldtem nekik, az biztos, sőt, azt se tudtam, hogy élnek még.) Ködös emlékek sejlettek fel gyerekkoromból, amikor még azt sem tudtuk, mi az a direkt marketing. Kocsikulcsok, kódok, lekaparható mezők, amelyek véletlenül mindig a maximális nyereményt rejtik, IGEN és NEM feliratú borítékok, ilyesmik. A borítékot kibontva azonban csak egy levelet kaptam, amelyből kiderült, hogy az országban élők 97%-át kizárták ebből a játékból. Na. Ezzel kezdődik. Miért zárták ki őket? Mit tettek ők, amit én nem? Vagy mit tettem én, amit ők nem? Lényeg, hogy én abban a szerencsés 3%-ban vagyok, akik játszhatnak. Csuda izgalmas lesz! Legalább annyira, mint annak a másik hatezer embernek, aki megkapta a városban ezt a levelet.

Na, ahogy tovább olvastam, máris feltárult előttem, hogy ha megnyerem a 30 milliós fődíjat, akkor 5 csillagos hétvégében lehet részem. Érted: nem hétvége egy 5 csillagos szállodában, hanem 5 csillagos hétvége. Ilyen is van? (Google szerint van, egyébként.) Három napos hétvége ez, péntek estétől vasárnap délelőttig (!). Hitelesítő szelvényt is kaptam, amelyet nyilván gondosan megőrzök. Számok, vonalkódok, azonosítók tömkelege. Érdemes megvizsgálni (a Google maps-ről lopott térképen túl), hogyan is fogalmaz a kiadvány (piros betűs kiemelések tőlem):


Aztán meg itt van még ez is, a kiadvány hiteléül:


Az aláírás persze ugyanúgy nyomtatva van, mint a nyomtatott név, csak éppen az előbbi kékkel, az utóbbi meg feketével.

Na, a lényeg, hogy már gagyin indult ez az egész, ma azonban megjött a gigapakk, egy akkora borítékban, hogy öröm volt nézni. Lelkes postásunk ugyanúgy begyűrte ezt is a kis ládába, mint a múltkor ajándékba kapott egérpadot, ami persze rögvest széttört, így használhatatlan.

A boríték kikaparása után valóságos kánaán volt, ami a szemem elé tárult:


Van itt minden! Lássuk sorban, miket is kaptam eme érdekes csomagban:

Meglepetés-kártya! Szerencsecsillag-kereső játék. Ha az ezüst mező alatt három csillagot találok, akkor egy kedves és hasznos meglepetésre tehetek szert. (Részletezve nincs, tehát lehet akár egy olyan ennivalóan édes kis kutya is, aki lenyírja helyettem a füvet. Mindez persze csak akkor jár, ha megrendelem a nagy durranást, a gigakönyvet, amiről ez az egész mizéria szól.) Most kaparni fogok, barátaim, nyakamat rá, hogy három csillag lesz a szürke mező alatt!


És igeeen! Nyertem! Persze mondjuk nehéz is lenne bárkinek nem nyerni, mivel a három csillag ugyanolyan nyomdai eljárással van nyomtatva, mint a kártya összes többi része, csak egy ilyen sorsjegy-szerű, lekaparható felület van az egész tetejére húzva. A csillagok alatt elmaradhatatlan azonosítószám. Kuka.

Aztán van itt egy elősorsolási tájékoztató, amin mindenféle kacifántos ábrában benne van Jász-Nagykun-Szolnok megye, meg ilyenek vannak rá irkálva, mint az akciófilmek egész falat beterítő kivetítőin, hogy keresési kritériumok: megye, lakáscím. Lehetséges nyertes régió-azonosítása: Jász-Nagykun-Szolnok megye.


Aztán van egy vonalkóddal ellátott nagy piros matrica, amit az IGEN borítékra kell ragasztanom, abban az esetben ha szeretném megrendelni a reklámozott könyvet. A matricára rá van még írva (biztos ami biztos), hogy HGB-MRP-1-098-LLL. Stilizált betűkkel az is, hogy XNA. Enélkül szerintem semmit nem ér. :-)


Na, itt már meg vagyok borulva egy kicsit, ezért pihenésképpen átfutom, hogy milyen könyvet akarnak rám sózni. Valamiféle családi gyógyászat: mit kenj a bűrödre, ha szilánkosra tört a csontod, meg hogyan mulaszthatod el a fejfájásod, ha a lábáztató vizedbe mustárt keversz. Öcsém... Kicsit erőt gyűjtök, és nekiugrok a következő paksamétának, ami egyben a legnagyobbnak mutatkozik.

Na, ezen megint van egy iktatási szám, ami természetesen sehol máshol nem található meg a többi azonosító között, de mindez lényegtelen. Van itt egy kulcs, ami évekkel ezelőtt még tényleg rendes kulcs volt, most már csak egy lekaparható matrica (mint fentebb, a piros), hiába no, válság van. Hatvanhatszor meg is van erősítve, hogy én bizony jogosult döntős vagyok, több oldalon keresztül rimánkodnak, hogy ne szalasszam el a lehetőséget, rendeljek, nyerjek! Hasztalannak bizonyul.

Csatolva vannak az irathoz különböző rózsaszín csekkek, amin úgy van kirészletezve a nyeremény, hogy visítottam rajta. A harmincmillió forintos nyeremény pl. így:


Öcsém, hát hogy lehet még túlbonyolítani ezt a dolgot? Persze ezen is mindenfelé azonosítószámok, vonalkódok. Meglepetésemre szolgált, hogy a vonalkód alá írt számok és a hozzájuk kapcsolódó vonalkód passzolt, bármelyik vonalkód-generálóba beírva a sorszámot ugyanazt a vonalkódot kaptam – erre legalább ügyeltek.

Mikor ezt elismerően nyugtáztam, megfordítottam ezt a csekket, és amikor elolvastam, mit írtak az aljára, már lélek mélyéről jövően, hangosan zokogtam, ezt figyeld:


Komolyan mondom, itt már nem tudtam, hogy röhögjek, vagy csodálkozzak, hogy ennyire majomnak néznek engem. Hát hogy a búbánatban írnék én egy tök fekete helyre? Minek írnék én oda bármit is? Eszembe se jutna.

Ha az ötcsillagos hétvége, a harmincmillió forint, a hasznos és kedves meglepetés és minden egyéb tetejébe még a csodakönyvet is megrendelném (merthogy ez a feltétele majdnem mindennek), ezt az egész miskulanciát egy IGEN! feliratú borítékban kellene visszajuttatnom a feladónak: érdekes módon bérmentesítés nélkül. A NEM! feliratú borítékra már kell bélyeg, az nem megy vissza ingyen. De a boríték belsejében kérlelnek engem, hogy ne mondjak nemet, hiszen akkor annyi, meg annyi mindenről lemondok, hogy azt emberi értelemmel felfogni szinte nem is lehetséges. Itt már autóról is szó van, amit nyerni lehet, valahol rendszámokat is találok, de a papírrengetegben egy ponton elvesztettem a fonalat, és gyürkészni kezdtem őket.

Mindent összefoglalva annyit mondhatok: nagy parasztvakítás ez az egész. Én nem mondom, hogy nem lehet nyerni, mert hiszen semmit nem tudhatunk manapság biztosan, de elég lett volna négy sorban összefoglalni, hogy:

Kedves uram!

Megnyerheti a fődíjunkat, ha megrendeli új kiadványunkat.

Üdvözlettel,

mink

És kész! Tetszik: megrendelem. Nem tetszik: nem rendelem meg. Teljesen felesleges itt csekkezni, kódozni, vakargatni meg ígérgetni. Nincs jelentősége, sőt ettől a játszadozástól teljesen elveszik a komolysága az egésznek, engem inkább csak megmosolyogtat ez a kapirgálás, ragasztgatás, kitöltés, a sok ha, lehet és hasonlók. Mindamellett arról egy szó sem esik, hogy mennyibe kerül nekem ez a varázskönyv, ha netalán érdekelne és megrendelném. Vagy ha van is róla szó, egyáltalán nem feltűnő helyen említik, így meg én tutira nem rendelek semmit, hogy azt sem tudom, mit gombolnak le rólam. (Azért nem voltam rest, és a kiadó honlapján megkerestem: 10 forint híján 9 ezer jó magyar forintot kell kicsengetni érte. Már rossz ajtón kopogtatnak.)

Így hát nem nyertem 30 millió forintot, kocsit, házat, telket, világkörüli utat és minden egyebet. Okuljatok a történetből ti is.