Olvasom az Endoril összesben, hogy a kolléga meghódította a Twittert, és saját csatornája is van immáron, ahol nyomon lehet követni azokat az eseményeket, amik vele történnek. Ebben a postban én azt kívánom feltárni, miért is nem vagyok a web eme gyöngyszemének lelkes rajongója.
A Twitter alapvetően egy miniblog. Sőt: mikro. Olyannyira mikro, hogy mindössze 140 karakteres üzeneteket tehetünk közzé az oldalon, akik pedig csatlakoznak hozzánk (illetve akiknek engedjük), azok elolvashatják ezeket az üzeneteket. A korlátozott hossz miatt nyilván nem hatalmas eszmefuttatásokra alkalmas a felület, inkább csak az éppen aktuális gondolataink, vagy cselekedeteink megosztására, ami meg – valljuk be őszintén – kit érdekel? Számomra az egésznek úgy lenne értelme, ha általam ismert emberek (barátok) osztanák meg a mindennapjaik történéseit, de egyrészt Endorillal együtt van belőlük egy darab, másrészt pedig félő, hogy így teljesen elhalna a személyes kommunikáció: én figyelném az ő twitjeit, ő az enyémet, és kész. (Efelé haladunk, jelzem.)
A sima blog ebből a szempontból teljesen más: ott egy témának kicsit utánajár az ember, kutat keveset, képekkel illusztrál, széppé tesz, mígnem egységes egésszé áll össze a megosztani kívánt blogposzt. Értem én, hogy nem kell túlzottan komolyan venni azt, ami a Twitteren megy, illetve azt hinni, hogy van valami az össze-vissza szövegelésen kívül, de akkor mire jó az egész? Szerintem a fent említett ismeretségi-körben-infót-terjesztésen kívül nem sok mindenre. El nem tudom képzelni, hogy valaki tök ismeretlen embereket összeszed, és figyeli, hogy éppen miről írnak: halál unalmas lehet. Ismert emberek publikus bejegyzéseit figyelni más, hiszen így a rajongók első kézből kaphatnak információt a rajongottról, ahogy egyébként Endoril is teszi.
Lehet, hogy már kiöregedtem és konzervatív vagyok a dolog mibenlétét illetően, de én biztosan nem fogom megosztani minden gondolatomat, és minden velem történő semmiséget másokkal. (Csak itt a blogon, és itt is csak néha.) Persze a Twittert nem csak erre használhatjuk, rengeteg mindenre alkalmas a platform, mégis azt hiszem, egy darabig még biztosan kihagyom az életemből.
3 megjegyzés:
Szerintem a "sztárok" se igaziak. Nem értek hozzá, de akár én is tudnék egy "sztár" nevében beírni nem?
Igen. Sőt, szerintem sokan így is csinálják.
Az sztem úgy ment mint elég sok dolog a sztároknál, van a szóvivó meg az isten tudja milyen pozicioban lévő emberke és az éppen feldob egy pár mondatot twitterre... Jól láttuk már h a sztárok mennyire nem mennek semmire a "slepjük" nélkül.
Engem igazából szint úgy nem vonz még ez , de majd ha lesz időm jobban kitapasztalni a dolgot azon keresztül h egyik ismerősömét követem ki tudja lehet belevágok. De akkkor is a blog marad az első. Jobban szeretem ezt az utánna nézős pepecselös csinositgatos dolgot. Csak ugye idő hijján nem nagyon tudok irni olyan dolgokról amikről szeretnék. De majd nyáron ;) esténként :)
Megjegyzés küldése