– Hogy telik a nyári szünet? – kérdezte tőlem egy tanítványom, amikor péntek este, a karcagi birkafőző fesztivál első napjának estéjén találkoztunk. Elgondolkodtam, hogy hogyan is telik, majd rá kellett jönnöm: nekem még el sem kezdődött.
Amíg nem voltam tanár én is abban a hitben éltem, hogy a tanárok tulajdonképpen az utolsó tanítási naptól a szeptemberi első bevetésig korlátlan szabadságnak örvendenek, amit semmiféle mellékes tevékenység nem szakít meg. Amikor tanár lettem, az első két évben még nem is sejtettem, hogy ez mennyire nincs így. Később, ahogy egyre inkább részese lettem az iskola életének, rá kellett jönnöm, hogy ebből a szabadságból jócskán lefaragnak különböző események, amelyeket ezen blog hasábjain már többször részleteztem. Én most ott tartok, hogy ha minden igaz, akkor jövő héten szerdán, tehát július hónap első napján lesz az első, teljesen szabad napom. (Hozzáteszem: a tanítás június 12-én ért véget.)
A szabadság ilyetén formán való elosztása csak nyáron előnyös. Bárkire rájöhet az inger, hogy egy hét szabadságot szeretne kivenni, mert pihenni, ügyintézni, vagy utazni szeretne. Nálunk ilyet csak tiszteletkörök után lehet megtenni, és akkor sem szerencsés csak úgy lelépni egy hétre az oktatás kellős közepén. (Tehát, ha egyszerűsíteni szeretnék: tanév közben csak nagyon nyomós indokkal lehet távol maradni egy hetet a munkahelytől.)
Érdemes megemlíteni, hogy egy felsőfokú végzettséggel rendelkező köztisztviselő, aki pl. főtanácsos, évi 25+9=34 nap szabadsággal rendelkezik. Ha azt nézzük, hogy én tanárként július és augusztus hónapokban örülhetek a szabadságnak, az erre az évre vetítve pontosan 43 munkanap, és ebből még lejön az alakuló és nyitó értekezlet napja, az évnyitó stb., szóval nem sokkal több ez, mint más beosztásban dolgozó értelmiségieké.
Ezen bejegyzésemmel nem panaszkodni, csupán kételyeket eloszlatni szerettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése