Azonban mi nem egy optimális világban élünk.
Erre legelőször akkor döbbentem rá, amikor az eladó szeme kissé csodálkozón nézett ránk, amikor 5 perc után kiválasztva a mosógépet közöltük, hogy nem részletekben, hanem egyben kívánjuk kifizetni a gépet.
A mosógépek a raktárban egymás hegyén és hátán helyezkedtek el, így aztán elkélt az én segítségem is, hogy a kiválasztott, egyébként gyönyörű, értelmes és okos kis mosógépet kiszedjük a többi buta, csúnya és idétlen mosógép közül, majd becűgöljük a kocsiba. Az én szilárd meggyőződésem az volt (de ne kérdezze senki, hogy honnan húztam elő), hogy egy ilyen gép 30-40 kilónál biztosan nem több, erre kiderült, hogy az általunk választott példány mintegy 70 kilogrammot nyom, ekkor kicsit elhűltem; gondolatban már a csigalépcsőn cipeltem felfelé - de ne szaladjunk ennyire előre.
Társasháznak kicsiny szegletében lakva, megeshet, hogy nincs otthon valahol félredobva egy sarokszelep, ami egy ilyen mosógéphez feltétlenül szükséges: ezzel az alkatrésszel oldhatjuk meg, hogy a hideg víz a csaphoz és a mosógéphez is eljusson. Ezt, kissé hosszas utánajárással 1490 forintért árulják praktikusabb helyeken, de legalább árulják. Megvéve az eszközt, minden összeállt ahhoz, hogy mosógépet telepítsünk a lakásba.
A gép felcipelése a 2. emeleti tetőtérbe már okozott problémát, mivel nem dobozban, hanem fóliában volt az egész, és a cipelés közben kifejtett munka által nyirkosodó kezem miatt (na meg mert olyan marha jó fogás van egy nagy darab, böszme gépen) elkezdett csúszni az egész lefelé, úgyhogy csak óvatosan kellett ezzel bánni, nehogy a frissen vásárolt gép még az első kör előtt ripityára törjön.
A sarokszelep felszerelése már megőrjíti az embert, ha a víz nem hajlítható csővel jut el a mosdóba, mivel - természetesen - a sarokszelep beforgatás után a falban soha nem ott áll meg, ahol az a csőnek jó lenne, így aztán lehet sakkozni, hogy melyik megoldás is lenne a legjobb. Most ott tartunk, hogy kell még egy cső, amivel a hideg vizet is tudjuk használni, mert bár most eljut a mosógépbe a víz, a mosdóba nem, pár napot azonban így is kibírunk.
A mosógép használata előtt el kell távolítani a dob rögzítését szolgáló fémlemezt, amit 4+2 darab, igen jól kialakított csavar fog. A belső 2 csavar nagyon könnyen, csavarhúzóval is kiemelhető, a többi azonban más tészta: ugyan csavarhúzóval is ki lehetne csavarni őket, ha a csavarhúzó befogadására szolgáló vágat legalább egy fél milliméterrel mélyebb lenne, és nem pattogna ki belőle állandóan a szerszám. 8-as méretű villáskulcsra van ehhez szükség, természetesen a háztartásban a legkisebb méretű villáskulcs 9-es, ami tökéletesen alkalmatlan arra, hogy lecsavarjuk vele ezt a lemezt. (Mindazonáltal csak így halkan, zárójelben jegyezném meg, hogy a géphez adnak egy villáskulcsot, amivel a lábat vízszintbe tudjuk állítani a mosás megkezdése előtt, de véletlenül sincs rajta sehol kialakítva egy olyan rész, amelyik 8-as méretű kulcsként szolgálna.)Kuncsorgás villáskulcsért, majd lecsavarás, okosan megoldva. Kulcsot visszavisszük.
Ezt követően kell a mosógépet a fürdőszobába juttatni. A dobozból kiszedni sem túlzottan egyszerű az egész masinát, ráadásul az aljáról hull mindenféle alkatrész, amiről a könyve véletlenül sem szól, hogy tulajdonképpen kell-e az oda, vagy pedig nem. (Mi úgy gondoltuk, hogy nem - ha már lepottyant, akkor jó helyen van.) A fürdőszoba és a szoba között egy 10 cm-es szintkülönbség van, közel 70 kilónyi vasat pedig elég nehéz ezen átjuttatni úgy, hogy ne maradjanak rajta látható sérülések - de úgy látszik, ma megsegített a Jóisten, és sikeresen eljuttattuk a fürdőszobába a szerkezetet.
Csatlakoztatás a vízre, aztán az áramra, és láss csodát: minden tökéletesen működik. Remélem, hogy holnap reggelre sem fog a víz tetején úszni újdonsült mosógépünk. A kóccal való tömítésemben még nem vagyok száz százalékig biztos. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése