Oldalak

2009. május 26., kedd

LG 37LG2000

Hosszas fórumokban való keresgélés előzte meg háztartásunk legújabb tartós fogyasztási cikkének megvásárlását. Sajnos azt kell mondjam, hogy a technikai specifikációkon túlmenően nem túlzottan sok mindent olvashattam a készülékről, ezért most, hogy a hálószobát díszíti, ideje egy rövid összefoglaló tesztet írnom az LG 37LG2000 típusú LCD-TV-ről.


Összeszerelés

Azt hittem, könnyebben talpra áll egy ilyen készülék. Be kell látnom: tévedtem. Az összeszerelés egyébként teljesen logikus, minden "bolondbiztosra" van kialakítva, semmit nem lehet nem úgy a helyére illeszteni, ahogy kell. Egyetlen egy csavarral gyűlt meg a bajom, ami a talp alján, középen van: rohadt nehezen haladt bele a talp műanyagába. Egy ponton azt hittem, feladom, de aztán a nyers erő mégiscsak győzött a Távol-kelet mérnöki vívmányán, és a csavar szépen behaladt a helyére. Ezt követően a talpat szépen a készülékbe csúsztatva az végre elfoglalhatta dicső helyét a sötétcseresznye-színű állványon.

Megfejtem a rejtvényt

Külső

Maga a készülék igencsak figyelemreméltó darab. Ez egyrészt a 94 centis képátlójú, 16:9 arányú, tükröződésmentes kijelzőből, másrészt pedig a zongoralakk-hatású, csillogós kávából és a hasonló stílusú, méretes talpból ered. Ez egyben a készülék hátránya is, hiszen naponta lehet róla törölgetni a port. Bár hozzá kell tenni, hogy egy ilyen készülék megérdemel ennyi törődést. A gyártó volt olyan rendes, hogy antisztatikus, mikroszálas törlőkendőt is csomagolt a dobozba. Ez nem csak a burkolat, de a kijelző tisztítására is tökéletesen alkalmas, be is írtam egy piros pontot.

Csillog, közben ujjlenyomatot gyűjt

Készenléti módban a tükröződő felület mögül felsejlő piros LED okoz katarzist, bekapcsolás alatt ugyanennek elhalványuló és újra feléledő (=lassan villogó) változata látható, míg bekapcsolt állapotban gyönyörű, de szemet nem bántó és nem zavaró kék színben tűnik elő a színes pötty. Legjobb, hogy ez a menüből be- és kikapcsolható: ha bekapcsolt állapotban vagy készenlétben nem szeretnénk színes pöttyöt látni a jobb alsó sarokban, könnyedén megtehetjük.

Plusz pont: a panel forgatható a talpon.

Csatlakozás

Egy ilyen készüléknél rendkívül fontos a csatlakozók száma és típusa, mivel alapvetően ez határozza meg, hogy Mónika kibeszélősóján kívül milyen jelforrással tudjuk összhangba hozni a terméket. Nos, az LG 37LG2000 nem panaszkodhat: két HDMI, két SCART, egy kompozit, egy RGB és egy PC (D-SUB) bemenet várja a magukat nagyban is prezentálni vágyó jeleket. (Jól eső figyelmesség, hogy a D-SUB nem csak be-, hanem kimenetként is jelen van, így nem kell lemondanunk a monitor használatáról akkor sem, ha csak 1 csatlakozóval rendelkező videokártyánk van, és a TV-n prezentálunk.) Van egy USB-csatlakozó is a TV-hátulján, de fölötte jól olvasható a SERVICE ONLY felirat, szóval a firmware-frissítésen kívül nem hiszem, hogy sok hasznát vennénk.

Csatlakozók hada. Hátul is gyűlik a por,
ez a mennyiség négy nap alatt jött össze.


Szoftver

Először is kezdjük a menüvel. Nincs túlbonyolítva, teljesen logikus felépítésű. A főmenü 3×2 ikonos, minden további lehetőség a belőle nyíló, átlátható menükön keresztül állítható. A megjelenő menüképernyő bal oldalán szintén ott van a főmenüben is elérhető 6 lehetőség, tehát nem kell oda- és visszalépkednünk egy-egy funkció beállításához. A menü használata kényelmes, talán csak a hatalmas méretű, kissé idétlen elrendezésű, viszont műbőr-szerű bevonattal megspékelt távirányító nehezíti meg a navigálást. (Mindez persze csak megszokás kérdése.) Egy ekkora képernyőn minden beállítási lehetőség jól kivehető. A készülék pedig teljes mértékben magyarul beszél.

Főmenü

A 16:9-es képarányt főként azok utálják, akik jobbára televíziót néznek: az ott érkező 4:3-as arányú képet 16:9-re szuszakolni azzal jár, hogy a kép vízszintesen megnyúlik, és mindenki kövérnek tűnik. Kivételt ez alól csak azok képeznek, akik vízszintesen fekszenek a képen, ők inkább olyan 250 centi magas, anorexiás droidra hasonlítanak. Magam sem hittem volna, de olyan 10-15 perc után egyáltalán nem tűnik fel ez a torzítás, minden úgy normális. Akinek azonban mégsincs ínyére a dolog, beállíthat különböző képarányokat. Többek között a 4:3-ast is, ilyenkor a kép két oldalt (bal és jobb) lesz szélesvásznú. :-) Furcsa megszokni, de néha jól jön. Természetesen egy ilyen oldalarányú kijelzőn az eleve 16:9-re készített műsorok mutatnak jól, illetve a mozifilmek, amiknek megint más a képaránya, tehát egy mozifilm még ezen is a kijelzőn is szélesvásznú lesz. (Zoomolható, ekkor a bal és jobb széléből levág, viszont magasságában teljesen kitölti a kép a kijelzőt.) Szerencsére gondoltak a felhasználóra is a tervezők, és hogy ne nekünk kelljen állandóan állítgatni a különböző képarányokat, van egy Eredeti elnevezésű lehetőség, ami mindig elemzi a beérkező jelet, és automatikusan a megfelelő képarányra vált. Csudajó dolog ez.

Hardver

A kijelző... hát egy állat. Bár nem Full-HD felbontás, csak HD-Ready (egész pontosan: 1366×768 pixel), egy nappali- vagy hálószobában ez is tökéletesen elegendő. A DigiTV-n érkező műsoron meglátszik a tömörítés, a DVD már egész szépen mutat rajta (még a jobb minőségű DivX mozik is), viszont ami a legjobban leveszi az embert a lábáról, az a nagy felbontású jel. Például számítógép, és az onnan kapott HD-jel. A játékok hihetetlenül tűéles képet produkálnak, még annak ellenére is, hogy a jelenlegi videokártyám nem képes natív 1366×768-as felbontást küldeni a TV-nek, viszont 16:9-es képarány van, és ettől alapjaiban tök jó lesz a kép. (Főleg, nyilván, nagyobb felbontás esetén, ilyenkor a tévé lefelé skáláz, ami jobb minőséget eredményez, mintha kis képet nagyítana.) Ilyenkor értékelhetőek a játékok 16:9-es képarányai igazán. A fényerő több, mint elegendő, szemet bántóan fel lehet csavarni, a színek gazdagok, teltek: én elhittem, hogy Lara Croft előttem mutatványozik a szakadék fölött, a vízesésben, és a FlatOut 2 tesztelésekor is bedőltem a kanyarban. Élmény! (Nem csak PC-n, egy akciódús filmjelenet éppen ilyen megkapó tud lenni.)

Ákos (és az Andante strings) koncertet ad

A beépített hangszórókról sokat nem tudok mondani: a tévé (természetesen) sztereó, 2×10 Wattot kapunk, különböző, előre beállított hangsémák közül tudunk választani. A hangszórók "rejtettek", ez azt jelenti, hogy a panel alján, alulra szórják a hangot. Sokat nem kell tőlük várni, az igazi film- és játékélmény külső hangrendszer alkalmazásával érhető el. Úgy viszont nagyot üt.

Mindent összevetve...

Nos, most nyilatkoznom kellene, hogy egy húsz éves Videoton TV után mekkora a különbség... hatalmas! Azoknak is hatalmas lesz, akik még soha nem használtak 16:9 képarányú tévét, és azoknak is, akik igen, de nem ekkora méretben. Nekem nagyon tetszik, észrevehetően többet tévézek és nézek filmet, mióta megvan, mert élmény rajta bármit is nézni. Részletgazdag, telt, tökéletes. Nem gondoltam, hogy valamikor ilyet írok egy LG termékről, de... nagyon ott van. Bizonyára vannak ennél jobb készülékek is, de az ár/érték arány alapján szerintem egyáltalán nem rossz vétel ez a modell. Bátran ajánlom mindenkinek, e hónapban még akciós a PhotoHall-nál. Talán, tovább is...

4 megjegyzés:

Endoril írta...

Nagyon baba, bizony mondom Néktek! Elkéne nekem is egy ilyen. Legalább kiférne minden az FL Studio-ban.

Thozoo írta...

Ez a panel csak méretre nagy, felbontásra nem. Nem biztos, hogy mindent látnál is a stúdiódban. De zenét szerkeszteni biztosan élmény lehet rajta. Igazából mindent élmény rajta csinálni. Zsír, fasza. :-)

netmumus írta...

Nagyon részletes és szép leírás a TV-ről:)

Nekem is lassan egy éve megvan a tv, falra is van akasztva:)

Szép képe van, HD 720p-ben kiváló élményt nyújt 1080p-t meg nem érdemes szedni mert a tv nem tudja már azt a felbontást:)

Egy gondom van csak a tv-vel, mégpedig hogy mikor egy filmben sötét rész jön akkor valami topba búgást ad.

De mindent leszámítva nem bántam meg hogy megvettem, számítógépre is kötve hdmi-vel rettenetesen szép képet ad:)

Mindenkinek csak ajánlani tudom:)

És mégegyszer gratulálok a leírás készítéséhez:)

Thozoo írta...

Köszönöm szépen. :-)