Május 8-án, pénteken, a reggeli órákban indultunk. Összeszedtünk mindenkit a környező városokból, és buszunkkal egészen Mezőkövesdig robogtunk, ahol megálltunk egy rövid pihenő erejéig. Mindenki feltöltődött a jól eső
PihenünkTokajhoz közeledve feltűnt a Kopasz-hegyi TV-adó tornya. Enyhe sokk lett úrrá a busz utasain, amikor közöltem, hogy bizony oda mi még ma délután fel fogunk mászni. Ahogy egyre közeledtünk, és terebélyesedett a hegy, úgy lett úrrá rajtam is a hűvös rémület, amit igyekeztem pedagógushoz méltóan leküzdeni.
Igen, oda fogunk felmenni
Igen, oda fogunk felmenniMegérkeztünk, lebótoltuk a szállást és rövid akklimatizálódást követően (=ordítás a folyosón, te melyikbe' alszol? - jellegű kérdések folyamatos hallgatása, valamint az elmaradhatatlan ajtócsapkodás) elindultunk a mindent eldöntő túrára. Átrobogtunk Tarcalra, és onnan indultunk meg a TV-torony felé. Lent még nem sejtettük, micsoda élmény és kikapcsolódás lesz ez az út. Küzdve a szintkülönbséggel, először azt hittük, hogy rosszul látunk, amikor egy dombocska tetején egy üveg aszút pillantottunk meg. De aztán kiderült, hogy mégsem a látásunkkal van baj: egész jól sikerült reklámja ez a környék leghíresebb borának.
Nem fotosopp
Gyűrtük lefelé a kilométereket. Gyakorlatilag félút után úgy fújtattam, mint egy szétázott tangóharmonikapapír. A diákok már sehol nem voltak, vígan ugrándoztak felfelé, miközben én az életemért küzdöttem. Mindeközben persze tartottam magam, és az élet rögös dolgait elemeztük kedvesemmel, és buszunk sofőrjével. Amikor már végképp feladni készültem, megjelent előttünk A Torony.
A torony... hamarosan felérünk!
Nem fotosoppGyűrtük lefelé a kilométereket. Gyakorlatilag félút után úgy fújtattam, mint egy szétázott tangóharmonikapapír. A diákok már sehol nem voltak, vígan ugrándoztak felfelé, miközben én az életemért küzdöttem. Mindeközben persze tartottam magam, és az élet rögös dolgait elemeztük kedvesemmel, és buszunk sofőrjével. Amikor már végképp feladni készültem, megjelent előttünk A Torony.
A torony... hamarosan felérünk!Halleluja, mégsem veszünk el itt a messzi idegenben! Hadd ne mondjam, hogy mire mi felértünk, a diáksereg már megnézett mindent, ami megnézhető a helyen. Rendkívül jó kilátás nyílt a hegyaljára és az alföldre, érezni lehetett a teret, szóval a grafika az nagyon ott volt (hogy úgy kockául mondjam). A hegy oldalában siklóernyősök várták a legjobb szelet, sajnos nem indultak addig, amíg ott tartózkodtunk. Így inkább csoportképet készítettünk. (Kattintásra megnőnek a képek.)
Normális verzió
Abnormális verzió
Normális verzió
Abnormális verzióA hegyoldalt böngészve kedvenc diákjaim megpillantották, hogy valaki nagyon rajong értem: kőbe vésett monogramom nem hagyhat kétséget afelől, hogy népszerű vagyok a Kopasz-hegyen is.
A hegyről lefelé már sokkal hamarabb, mintegy 75 perc alatt lejutottunk. Hadd ne mondjam, hogy ennyi mozgás az ifjúság nagy részének elég volt egy napra, így aztán amikor este elmentünk partizni, csak nyolcan jöttek velünk. Jót beszélgettünk és szégyen vagy nem, de egyetlen helyi borkülönlegességet sem kóstoltunk meg. Én például csak kóláztam. ;-)
Éjfél körül kerültünk ágyba, akkor már éreztem, hogy itt bizony komoly problémák elé fogok nézni az elkövetkezendő napokban, ami a láb-izomláz és a járás összefüggéseit illeti.
(Holnap folytatjuk...)
A hegyről lefelé már sokkal hamarabb, mintegy 75 perc alatt lejutottunk. Hadd ne mondjam, hogy ennyi mozgás az ifjúság nagy részének elég volt egy napra, így aztán amikor este elmentünk partizni, csak nyolcan jöttek velünk. Jót beszélgettünk és szégyen vagy nem, de egyetlen helyi borkülönlegességet sem kóstoltunk meg. Én például csak kóláztam. ;-)
Éjfél körül kerültünk ágyba, akkor már éreztem, hogy itt bizony komoly problémák elé fogok nézni az elkövetkezendő napokban, ami a láb-izomláz és a járás összefüggéseit illeti.
(Holnap folytatjuk...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése