Költözés, 1. rész - Előkészületek

A most következő post a leghosszabb ideig szerkesztett bejegyzés díját kaphatná, ha lenne ilyen díjunk. De nincs. Költözésünk dióhéjban.

2008. július 17. Hosszas próbálkozások után végre lehetőségünk nyílik lecserélni jelenlegi szolgálati férőhelyünket egy valóban lakásnak nevezhető bérleményre. Jelen pillanatban már ott tartok, hogy a magasabb bérleti díj és a télre vizionalizált irdatlan gázszámla sem rettenthet vissza attól, hogy a jelenlegi mini helyről egy nagyobba költözzünk. Két lakás közül választhatunk: egy 38 és egy 67 négyzetméteres - a nagyobb mellett döntünk. Ebédszünetben megnézzük, hogy milyen is lehet, el vagyunk ragadtatva. Elkészítem az első fényképet az ablakon át.

Az első fotó

Mivel a lakásba még nem tudunk bejutni (egyelőre nem a miénk, és lakhatási engedélye sincs), vannak olyan részek, amikről még nem tudjuk, hogy hogyan néznek ki (pl. fürdőszoba). Azt látjuk, hogy az udvara hatalmas - valamikor iskola volt, lehet a füvet nyírni itt is.

2008. július 18. Éjjel elkészítjük a leendő lakásunk berendezési tervét papíron, annak ellenére, hogy még nem láttuk a lakást belülről és vannak még fehér foltok az elrendezést illetően. Lázban égünk és nagyon jó tervezgetni, nagyjából egyezik az elképzelésünk a kedvesemmel. Minden bútornak, polcnak van helye gondolatban, eltervezzük, hogy a jelenlegi berendezési tárgyak hova kerülnek majd. Aztán elalszunk, és a lakásunkkal álmodunk.

A terv

2008. július 21. Ébredés után telefonálok és érdeklődök afelől, hogy mikor lehet megtekinteni a lakást belülről is. Pályázott? - kérdezi tőlem a női hang. Természetesen, válaszolom. (Egyébként mi a fenéért érdekelne, hogy hogyan néz ki a kecó?) Jövő héten tessék érdeklődni, addig a kolléganő szabadságon van. Rendben. Akkor majd jövő héten érdeklődök.

2008. július 25. A homlokzat felújítása folyt vadonatúj lakásunkban, amikor arrafelé jártunk. Megpillantván, hogy a jómunkásemberek éppen a leendő lakásunk ajtaja előtt üldögéltek, bekéredzkedtünk, hogy körbenézzük a lakást. És éppen volt náluk kulcs, és éppen ahhoz a lakáshoz... Nagyon jó volt bent sétálni, és elképzelni, hogy hogy lesz, mint lesz, mit hova helyezünk el. Még altestmosó is helyet kapott a fürdőszobában. :-) Nincs zuhanyozó, viszont van egy vállalható méretű fürdőkád. Van kamránk! Van külön budink és kézmosónk. Jó az elrendezés, bár a főzőfülke kicsi, de ennek ellenére tetszik nagyon az egész, szép jövőről álmodom.

Rövid összeállítás arról, amit láttunk.

2008. július 26. Vendégségbe indulunk, de még előtte, az eddigiek ismeretében, elkészítem a lakás majdnem pontos alaprajzát egy kockás négyzetrácsos papíron, sokszor radírozva. Bejelöltem az objektumokat is, amik elmozdíthatatlan részét képezik a kuckónak.


A vaku meg belecsillant a grafitba, nincs jelentősége.

2008. július 27. Hétvégi kikapcsolódásként megtervezem Excelben a lakást, berendezem az összes létező berendezési tárgyunkkal. Közben él bennem a kétely, hogy talán semmi nem fér majd úgy oda, ahogy én gondolom (pontos méreteink még nincsenek), ennek ellenére nagy tervvel dizájnolok.

Kattra nő

2008. július 30. Ma hivatalosan is szemügyre vehettük a lakásunkat, szakképzett városgazdálkodó személyzet kíséretében mentünk végig a helyiségeken, és inkább olyan dolgokra figyeltünk, amit eddig valamiért nem néztünk meg. Például hogy hány centi széles az ablak, meg hogy van-e az automata mosógép számára fenntartott konnektor. Betekintést nyertünk szomszédaink lakásába is, az ő személyüket azonban még titok övezi. Ígéretet kaptunk, hogy talán a jövő héten költözhetünk... meglátjuk, hogy mi lesz. Tűkön ülünk. Dobozolnánk, de mivel minden kell szinte minden nap, ezért csak várunk.

2008. július 31. A mielőbbi költözés reményében az illetékesnél járunk, hogy megtudjuk, mikorra várható határozat, mikor is történik meg a lakás átadása és mikortól indul a bérleti szerződésünk. Nem sok jóval kecsegtetnek, meglehet, több hetet is várnunk kell, mert lakhatási engedély még mindig nincs. Tegnap született reményünk szertefoszlik, telefonhívásra várunk, amelyből megtudjuk az igazságot. Egyelőre csend van.

2008. augusztus 3. Elindultunk függönykarnist vásárolni, azonban sem színben, sem méretben, sem pedig kialakításban nem találtunk olyat, ami megfelelt volna. Ehelyett inkább a leendő lakásunk praktikusabbá tételét tűztük ki célul: éjjeli szekrényt vásároltunk, polcokat a kamrába, partvist és szennyestartót, meg hasonló okosságokat vettünk. Telefonhívást még nem kaptunk, még mindig várunk, ám úgy gondolom, hiába. Jövő hét elején telefonálni fogok, mert idegeim pattanásig feszültek.

2008. augusztus 4. Kedvesem elé biciklizek, és a munkából hazafelé jövet megnézzük, mi változott a lakáson. Egy jómunkásember postaládákat szerel fel. Szerencsére négyet a négy lakáshoz, nem pedig 1 kicsit 11 lakásra, mint a jelenlegi férőhelyen. Tőle tudjuk meg azt is, hogy megjött a lakhatási engedély. Bemehetünk újra a Leendő Birodalomba, ahol kisebb kupleráj van - már rosszul esik, pedig nem is a miénk még a lakás. A fürdőszobába polcok kerültek fel, a vécében pedig budipapír-tartó díszeleg: helyes, ezeket legalább már nem kell megvennünk. A bejárati ajtó elől elpakolták azt az özön lomot, ami eddig ott volt, kezd pofásodni az udvar. A bejárati ajtónkon legalább 3 hete dekkoló csiga 15 centit haladt felfelé.

2008. augusztus 5. Persze nekem kellett telefonálnom, mert egyébként még most is várnék. Sajnos úgy dobta be a gép, hogy jövő hét vége előtt nem költözhetünk. Lassan egy hónapja várunk a pillanatra, amikor végre birtokba vehetjük új kéglinket, és valahogy az égiek nem akarnak ebben segíteni. Belegondolván, még 10 nap van addig... nem is tudom, pajtások, hogyan fogom kibírni. Ma ígéretet kaptam arra, hogy jövő héten csütörtökön vagy pénteken megkapjuk a kulcsot, és lehet indítani a beköltözést. Krisztus ereje, csak győzzem kivárni! A régi lakásban már nem vagyunk hajlandóak takarítani és rendet rakni, szalad az egész, úgy ahogy van, és ami a legjobb benne, hogy egyáltalán nem érdekel. Majd ha elköltözünk, végleg kitakarítunk.

2008. augusztus 7. Az utcán összefutva a VGV egyik munkatársával több információt is megtudtunk. Például hogy péntekenként viszik a szemetet, de kapni fogunk kukát, és már kapukulcsot is másoltak mindenkinek. Az ajtókra fel vannak ragasztva a lakásszámok: a miénk a kettes lesz. Rendkívül izgalmas ez, költöznénk, mint állat, ha lehetne már ma mennék. Még egy hetet azonban várni kell, viszont teljesen fix, hogy jövő héten csütörtökön, azaz augusztus 14-én megkapjuk a kulcsot. Yes!

2008. augusztus 9. Vettünk karnist. Na persze, így két szóban leírva mindez egyáltalán nem tűnik bonyolultnak, annál inkább okozott ez fejtörést a kedvesnek, aki már előző este különböző függönytartókkal álmodott, és még talán álmában is kereste az igazit. Fa legyen, vagy fém? Rudas legyen, vagy sínes? Végül is fém lett, és rudas. Fehér színű, ez azonban nem azért van, mert csórók lennénk, hanem azért, mert a fa meghajlik, mi pedig olyat nem akarunk, ráadásul az egyszerűség vezérelt bennünket. Hisszük, hogy megvettünk hozzá minden alkatrészt. Egy hét, és minden kiderül.

2008. augusztus 11. Elkezdtünk dobozolni. Minden mozdítható, és az elkövetkezendő napokban nélkülözhető használati tárgyat dobozokba raktunk. A nap végére már egy komplett akadálypályát sikerült felállítani az általunk egymás mellett bérelt férőhelyek közül az egyikben. Meg se lehet mozdulni, de ez így van rendjén: ezen a héten hajlandó vagyok elviselni ezt a kuplerájt.

Üres CD-tartó és falipolc jelzi, hogy hamarosan elköltözünk.

Káosz

2008. augusztus 14. Végre eljött a várva-várt nap! A kedvesem már olyannyira nem bírt magával, hogy szabadságot kért a mai napra is. Így reggel dobogó szívvel kimentünk a VGV-hez, és átvettük a kulcsot... De ez innentől már egy új fejezet, amiről külön postban fogok beszámolni.