Ma este, mint azt a nap folyamán megtudtam, szerenádot fogok kapni. Egy olyan osztály jön hozzám látogatóba, akiket már nem tanítok, de mégis közel állnak hozzám. Tanári pályám kezdetén ismertem meg őket, aztán a sors elsodort egymás mellől bennünket, de nekem mindig is az egyik legkedvesebb osztály maradtak. Csupa jó fej, egy csomó kedves ember. Szeretem őket. Sajnos az utóbbi időben már csak a suli udvarán és folyosóin futottunk össze, de az eszmecserék mindig érdekesek voltak. Meg tudnak nevettetni, akárhányszor csak találkozom velük. Meglehet, lesz olyan ember, akivel ma fogok beszélni utoljára, tehát érthető izgalommal várom az alkalmat, és próbálok belőle a lehető legtöbbet kihozni.
Most kezdem érezni igazán, hogy elballagnak, és lehet, hogy soha többé nem látom őket. De ez a dolgok rendje. Remélem, hogy sokuknak bejön a számítása, és Nagy Emberek lesznek, ahogyan azt jópáruktól el is várom. Sok szerencsét, srácok! Úgy az érettségin, mint a továbbtanulásban, aztán pedig az életben.
És ne feledjétek, mindörökké "úté". :-)
2 megjegyzés:
Az egész osztály nevében köszönöm tanár úr! :)
Remélhetőleg azért még össze fogunk futni, és tartani fogjuk a kapcsolatot, akár itt a blogon, vagy telefonon. :)
Én biztosan itt leszek, szóval rajtam nem fog múlni.
Én köszönöm, hogy eljöttetek. Örülök, ha jól éreztétek magatokat, vállakozó barátaim. :-)
Megjegyzés küldése