Legalábbis a diákjaim egy részének mostanában minden sima.
Nem feltétlenül használjuk ugyanolyan értelemben a simát, mint a királyt. A királyt arra mondtuk, amikor valami nagyon jó, tetszik, esetleg vagány. A simát arra mondjuk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy jóhogy, esetleg hát persze! Csak így, ezek helyett, ennyit mondunk: sima! Talán jobban érzékelteti az alábbi párbeszéd a kifejezőeszközt:
- Jössz a Platánba?
- Sima.
Mintha csak annyit mondtunk volna: természetesen.
A gyakori használat miatt azonban ma már megjelent a nagyon sima is. Tulajdonképpen annak vagyunk tanúi, amikor a sima újra jelzővé kezd válni, de más értelemben.
- Nézd ez az autót!
- Nagyon sima!
Ma ennyit tanultunk. Megjegyeztétek? Sima!
2 megjegyzés:
Sima :)
Na én ezt a szót a közeljövőben nem hiszem, hogy fogom használni. Főleg nem a vizsgára. :P De érdekes, hogy hogyan fejlődik az emberi kommunikáció. Csak nehogy majd 20 év múlva ott tartsunk, hogy elfelejtjük a szép, kifejező szavainkat és mindenre azt mondjuk pl. hogy "sima", meg hasonlók.
Megjegyzés küldése