Kritikus

Testsúlyom elérte azt a kritikus pontot, amely már a csendes őrületbe kerget, és a becsukott fogsorral való, mást nem zavaró visítás sem áll tőlem távol. Tulajdonképpen abban a percben, amikor megláttam, hogy mennyit mutat a mérleg, kedvem lett volna összecsikargatni magam, mintegy büntetésképpen, de aztán erőt vettem magamon, és az öncsonkítás helyett úgy gondoltam, hogy áttérek a diétára. Magamat ismerve nem lesz egyszerű bármit is feláldozni a fogyás oltárán. Meglehetősen gyenge jellem vagyok, ami a hasamat illeti, így aztán küzdenem kell, de mindent megpróbálok.

Ma például, mintegy búcsúzásképpen eddigi életemtől, betoltam egy hatalmas adag betyárpecsenyét, sült krumplival. Csak hogy lássam, mennyire bűnös is egy ilyen étel elfogyasztása. Lelkem zokogott, ahogy a hagymával-kolbásszal töltött frissensültet kebeleztem befelé, de csendben megnyugtattam magam: ilyet se kell egy ideig ennem.

Nyugodjék békében

---
10 perccel később: a cikk megírása után, gondoltam, átlapozom településünk nívós hirdetési lapját. Rögtön az első hirdetés, amin megakadt a szemem:


Lehet, hogy valaki figyel...