Tavaszi nagytakarítás

Itt a nyári időszámítás és vele együtt megérkezett a tavasz is. A billentyűzet takarításán már év elején átlendültem, most a gép volt soron. Ehhez lelki erőt kellett, hogy gyűjtsek, de hétvégén rászántam magam, és ezzel foglalatoskodtam. Meglepődtem, hogy a rendszeres (bár nem teljeskörű) takarítás ellenére is az eldugottabb helyeken mennyi por és piszok gyűlt össze. Őszintén megvallva azon csodálkozom, hogy a por rendkívül jó hőszigetelő hatása miatt hogyan tudták még a ventillátorok bizonyos alkatrészek hűtését biztosítani.

A munka megkezdése előtt kiemeltem a számítógépet a helyéről, és körbeporszívóztam a szőnyeget. (A számítógép elhelyezése és környezete egy régebbi postban tanulmányozható.) Nagyon szépen látszott a gép nyoma, így aztán nem volt nehéz takarítani körülötte. Az összes kábelt végigtörölgettem, és az asztal mögötti helyet is kiporszívóztam. A hangrendszer tápegységén lévő feliratokat már nem nagyon lehetett elolvasni a portól, így aztán azt is megtisztítottam.

Még mielőtt az érdemi munkába belefognánk, vessünk egy pillantást a számítógépre. Az oldallapokat leszedve a következő, kaotikus látvány tárult elém:


A kártyákon és a ventillátorok lapátain áll a por, a vezetékek teljes összevisszaságban: tenni kell valamit.

Első lépésként a kábeleket szedtem ki a gépből: az alaplapról, aztán a meghajtóról távolítottam el őket. Az IDE-kábelek fekete színe miatt nagyon jól látszott, hogy mennyire megült rajtuk a por, ráadásul ezt bordázott kivitelük miatt csak nehezen lehetett eltávolítani.

Áll a por a szalagkábelen - a felirat is alig olvasható

A meghajtókat kiszerelve is tapasztalnom kellett, hogy a por őket sem kímélte: a pálmát a DVD-író vitte el, aminek tetején iszonyatos mennyiségű por ült meg.

Ráfér egy portalanítás...

Tovább szedve részeire a gépet, a tápegység volt az, amivel a legtöbb időt kellett eltöltenem, mivel ide rengeteg por szorult be. A tápegységnek szükséges, hogy jól szellőzzék; megvallom őszintén, hogy amikor megláttam a szellőzést szolgáló nyílásokat, egy kicsit elborzadtam azon, hogy ilyesmi létezhet.

Poros. Nem kicsit.

Ez azonban még csak a külcsín: a táp belsejében lévő áramkört szinte megette a por, az IC-k, kondenzátorok és vezetékek köré vastagon fonódott porréteg, a minden egyéb résben megbúvó porcicák és apró szöszök miatt azon csodálkozom, hogy nem égett le a tápegység egészen idáig.

Előtte...

... és utána.

Mielőtt összeraktam volna, természetesen a tápegység burkolatát is megtisztítottam: olyan lett, mint az új!


Éreztem, hogy az alaplap sem maradhat a helyén, azalatt ugyanis legalább fél-egy centiméter hely van, ami ideális búvóhely az összegyűlt szösznek. Az alaplap gyors kiemelése után meg is találtam, akit kerestem: egy jó minőségű, kövérre hízott porcica pislogott rám, aki pár másodperccel később a porszívóban lelte halálát.

Itt bújt meg a gonosz.

Miután mindent portalanítottam, nem volt más hátra, mint visszatenni a tápegységet, aztán az alaplapot, visszahelyezni a meghajtókat, bekötni és normálisan elrendezni a kábeleket. A végeredmény egy tiszta, a lehetőségekhez mérten rendezett gépház lett, amelyet egy ideig nem takarítok újra. A teljes művelet másfél órába került. Úgy gondolom, hogy ennyi időt mindenkinek megér, hogy egy kis rendet tegyen kedvenc masinájában - ennyit ő is megérdemel a mindennapos munka után. ;-)

Minden a helyén