Elhagyjuk éttermünket. Másfél éve járunk oda szinte minden délben ebédelni, de mára már olyannyira alámerült a színvonal, hogy szinte meg sem lehet találni a zavarosban. Egy kicsit besokalltam: elegem lett abból, hogy a jó kaják egy negyed óra alatt elfogynak. Ha az ember délben megy ebédelni, már garantáltan csak a menza-vonalat kapja, ugyanannyiért. Drágáért. Elegem lett a privát emberekből is, akik utánunk jönnek, és jóval előttünk végeznek, sürög-forog körülöttük mindenki, minden nap, ráadásul ők bármiből választhatnak, részükre a kondér alján csak marad még egy-két jó falat. (Sértődött menzás-fíling.) Manapság már egy negyed óra üldögélés sem elég ahhoz, hogy a körülöttünk sürgő-forgó felszolgálók megkérdezzék: tulajdonképpen mire várunk? Kérünk még valamit? Kiszolgált már bennünket valaki? Pedig minden délben úgy hagytam ott a helyet, hogy többet adtam, mint ami járt. Kár volt. Ha félreraktam volna, kifutná az új vincseszterem felét.
A kaja meg már csak olyan, amilyen. A húsok egyre zsírosabbak, a levesek egyre üresebbek, elvész a tartalom. Szinte alig van változatosság. Jósolható, mit fogunk enni. Haladunk egyre lejjebb, és én ezt nem akarom nap mint nap elviselni. Ezért most váltani fogunk. Szerencsénk van, hogy van hova. Aztán ha az új helyet megunjuk, visszajövünk majd ide. Addigra hátha megváltozik valami, és újra felfedezhetem a helyben azt, ami miatt másfél éve átigazoltam ide, és ami mára olyannyira eltűnt.
2 megjegyzés:
Szia,
Végig fuldokoltam a nevetéstől, mialatt ezt a nagyszerű tudományos értekezést olvastam. Magam is nagy gumicukor rajongó vagyok és hasonló elemzésnek vetem alá az általam eddig nem ismert változatait.
Egyetlen kiegészítést azért kérlek engedj meg nekem. Az ominózus cola ízű cukorkáról lenne szó. Azt hiszem fizikai tulajdonságait vizsgálva erre nem figyeltél fel. Tehát, fent nevezett gumicukrot magam csak a mikulás csomagok alkatrészeként tudom elképzelni. Hogy miért? Rekkenő hőségben vásároltam belőle, alig vártam, hogy hazaérjek és otthonom nyugalmában, édesség mániás férjem és lányom távollétében kicsit torkoskodjak. Már készítettem az ízlelő bimbóimat, már mohón fel is téptem a csomagolást...ám ekkor olyat láttam amitől az állam is leesett. Volt valami lila ködös ismeretem az anyag nem vész el, csak átalakul témában, de sosem volt alkalmam eddig ezt az elméletet gyakorlatban látni. Ezen a nyári délutánon ez végre sikerült. Tudniilik a várt colás üveget formáló, cola illatú és ízű cukorkák helyett egy bizonytalan színű, majdnem golyó formájú ragacsos, egynemű izé volt a zacskóban. Hírtelen ránézve döglött marslakóra emlékeztetett, csak az illata volt más.
Ezért is mondom, ezt a cukorkát csak télidőben, maximum késő ősszel illik vásárolni, ha az ember nem akar felsülni vele.
Fél óra múltán hazaérő családom még mindig a sarokban ülve, a zacskót markolva és eszelősen hahotázva talált rám. ( Férjem szerint felelősségtejes családanyák nem viselkednek így .)
Még most is ha meglátom az üzletek polcain azonnal meggyorsítom a lépteimet és tünök el onnan,közben könnyeimmel küzdve próbálom a feltőrő eszelős röhögést kordában tartani. Nagyon sokan ismernek, a szomszéd kisvárosban élek, nem szeretném ha időnként összesúgnának a hátam mögött.
Üdvözöllek, gumicukor 4ewer, Ibi
Feltételezem, nem pont ehhez a cikkhez szerettél volna hozzászólni, mert ebben nem túl sok mindent írtam a gumicukrokról. Történeted szép íve, valamint az oldal elkötelezettsége a gumicukor hatalma mellett azonban megengedi, hogy itt közöljem. (Biztosan olvastad a többi tesztet is, ha nem, ide kattintva megteheted.)
További jó gumicukor-fogyasztást, és kösz, hogy ezt a sztorit megosztottad velünk. :-)
Megjegyzés küldése