Csokit akarok!

Tegnap éjszaka csokihiányban szenvedtem. Mindent feldúrtunk, de sehol nem találtunk csokira utaló nyomokat. Nyüszítettem. Végső elkeseredésemben a szekrény mélyéről előkerült, valaha szebb napokat látott mogyorós csokigolyót kellett, hogy egyek. Az édesség szavatossági idejének lejárta - az ízéből ítélve - valamikor a bakelitlemezek fénykorára volt tehető, mivel a mogyoró, póriasan szólva, vonult volt a csokimázon belül, így annak élvezeti értéke ezáltal jelentősen redukálódott. Ez azonban nem tántorított el attól, hogy vagy tízet be ne tuszkoljak, de az utolsónál már igencsak kékültem, így ezt abba kellett, hogy hagyjam. Ma reggel azonban egy tábla finom, friss, lila csomagos csoki várt engem a reggelim mellett… Hiába, a kedvesem egy tündér, aki tudja, hogyan is kell gondoskodni egy magamfajta, meglett férfiemberről.