Oldalak

2006. november 21., kedd

Pukli

Eljött a hétvége előestéje, a helyzet pedig nagyon eldurvult. Belevetettem magam az ágyba, majd egy hirtelen mozdulattal próbáltam lefeküdni. Hatalmas durranás követte mindezt, majd én a fejemet fogva meditáltam egy hosszúnak tűnő percig. Eközben válogatott szitkokat mormoltam el, és ha már időm volt rá, megátkoztam az összes bútorasztalost is, minden pereputtyával együtt. Az történt ugyanis, hogy rosszul számoltam ki a röppályát, és a búrám nem a párnán, hanem annál valamivel följebb, a fejtámla élén landolt, ez okozta a durranást. Kicsit talán meg is szédültem ekkor. Amikor magamhoz tértem, megvizsgáltam egészségi állapotomat, és azt kellett megállapítanom, hogy egy jó minőségű puklit sikerült összeszednem ezáltal, melyet egész hétvégén viseltem. Hogy ne maradjanak a történtek bosszú nélkül, ezért ököllel belegyógyítottam még egyet a fejtámlába, közben annyit közöltem az előbb ijedt, majd később már rajtam önfeledten kacagó kedvesemmel, hogy ha baltám lenne, már egészen biztosan felaprítottam volna az egész ágyat. De balta az nem volt nálam (nem tudom hogy történhetett, egyébként mindig van), így hirtelen haragomból másnapra csak a jól fejlett pukli maradt, és az ágyból sem lett tűzifa.

2 megjegyzés:

misty írta...

Nem is kacagtam önfeledten, csak egy kicsit nevettelek ki. De közben nagyon sajnáltam ám az édes kicsi búrádat. :-)

Thozoo írta...

Ha Te mondod, Neked még ezt is elhiszem. Az édes kicsi búrám meg már begyógyult, de azért még érzem egy kicsit a helyét...