Gumicukor gigateszt

A nemrég nálunk is megnyitott sárga-kék üzletlánc (aszongya: lidli) új termékét teszteltem, ez pedig a Party mix elnevezésű, szám szerint nyolcféle különböző gumicukrot tartalmazó ízorgia, amely szemet gyönyörködtető látványt nyújt a bazi nagy csomagjában megbúvó, avatatlan szem számára ezerfélének tűnő apró cukorkával. Ajánlható gyerekeknek, meg azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem hajlandóak felnőni, és eldobni maguktól a gumicukor nyújtotta élvezetet. (Kedvesem gazdasági szempontból vizsgálta a terméket. Meglátása szerint első osztályú választás lehet mikuláscsomagok készítésekor: sok féle kis csomagos gumicukrot tudunk elhelyezni legalább 5 mikuláscsomagba.)

A lehetőségekhez mérten teljeskörű íz- és látványvilág-elemzést készítettem minden egyes gumicukorról, lássuk hát őket sorban! (Kicsit hosszú lesz - de csak a képek miatt.)

Hotdog


Tesztünk első alanya ízléstelen csomagolásban érkezik hozzánk, és már az átlátszó műanyagon keresztül is felismeri a gyakorlottabb játékos, hogy valamiféle erotikus felhang azért van ebben a termékben. Kicsomagolva a következő látvány tárul elénk:


Még inkább látni vélhetjük, hogy a tervezők azon túl, hogy beleütötték a sorszámot a "kiflibe", burkoltan adtak valamiféle szexuális utalást is. Az édességet fejjel lefelé fordítva a helyzet normalizálódni kezd, és ha eddig nem is, most már végképp meggyőződhettünk afelől, hogy tényleg gumicukorral van dolgunk.


A zöld, sárga és piros rétegek finom gyümölcsízűek, a "kiflit" alkotó narancssárgás-barnás színű habosított gumicukornak azonban van egy árnyalatnyi 24-es bicikli belsőgumi utóíze (gyerekkoromban kóstoltam rágógumi híján; azóta is előjön néha ez az emlék).

• Látványvilág: kisgyermekeket megronthat, ezért 3/5
• Ízvilág: találunk jobbat a piacon, szintén 3/5.

Hamburger

Az előzőhöz hasonló, ám némileg átgondoltabb szerkezet, plusz némi lego-feeling. Ez jellemzi a Hamburgert. Csomagolása ugyanúgy műanyagdobozka.


Kicsomagolva már aranyosabb: azt kell mondjam, hogy ha kellően el tudunk vonatkoztatni egy igazi hamburger méretétől, valamint ellenfényben és erős homokviharban szemléljük, kiköpött olyan, mint egy valódi, amerikai hamburger.


Majszolás céljából kézbe véve jön a meglepetés: darabjaira hullik!


Az egyes gumicukor-darabok így fogyaszthatóak el, de falánkabbak persze egyben is betömhetik - az más kérdés, hogy a szájukban ugyanúgy darabokra fog hullani. Érdemes megállni egy pillanatra, és elmélázni a saláta formázásán, amelyhez igazán hozzátették magukat a tervezők.

Mivel a Hotdoghoz és a Hamburgerhez felhasznált alapanyagok valószínűleg egy futószalagról gördültek a formázógép felé, ezért az ízvilágáról ugyanaz mondható el, mint a Hotdognál: gyümölcs, biciklibelső felütéssel. A rétegek miatt belevegyül pszichésen egy kis orrbamászó vanília, de ezt nem vettem komolyan.

• Látványvilág: mókás, tetszik, 5/5
• Ízvilág: a kerékpár nem kellene bele, 3/5

Mini Fruties

Az édességnek ezen fajtája nem lehet ismeretlen egyetlen gumicukor-rajongó előtt sem: apró, málna- és áfonyaízű cukorkák.

A csomagolás - kb. 6,5 × 9,5 cm

A cukorkák megjelenése közepes: nem mindegyik gumicukor egyforma (ld. a képet lentebb), ezt azonban betudtam annak, hogy a viszonylag nagy csomagban a sok kis csomag eléggé összenyomorodott, és így eltöltve fél-egy évet még egy gumicukornak is sok lehet. Az íz nem kimondottan teljes, valami hiányzik, főleg a málnából. Meglehet, még egy kis aromát kellett volna löttyinteni a masszába.

• Megjelenés: hiányzik a fantázia, az újdonság, 3/5
• Ízvilág: majdnem jó, valami hiányzik... 4/5

Szaxis törpék

Némi kreativitást összeszedve talán ennek a gumicukornak is lehetett volna nevet adni, azonban a projekt, amely összehozta mindezt, nem csak ezen a ponton feneklett meg...


A csomagot kibontva, és a gumicukrokat rendezgetve arra kell rájönnöm, hogy fogalmam sincs afelől, tulajdonképpen mit is ábrázolnak a cukrok. Vannak ilyen téren egyébként is problémáim, gyerekkoromban évekig tartott, amíg a klasszikus Haribo macikból ki tudtam nézni bármiféle medve-alakzatot, manapság azonban mindez zökkenőmentesen megy. Ez azonban, higgyétek el, logikai bukfenc. Megnézed:


Él bennem egy sanda gyanú, hogy a képet fejjel lefelé készítettem el, mert amit ki tudok nézni belőlük az vagy egy kéziszerszám, műanyag tokban, vagy pedig a ruházatához abszolút nem passzoló színű, hülye kiképzésű sapkával felvértezett bányásztörpe. Ez utóbbit a kéz-szerű nyúlványok irányából állapítottam meg. Mikroszkópos vizsgálat után kellett rájönnöm, hogy némelyik törpe (és ezt itt már, a csomagolás ábrájával logikailag összekombinálva is biztosan állíthatom, hogy törpe) arca is látszik. Azonban ha ezt nekem ilyen nehezen sikerült megfejtenem, túlzott mentális munkát, neadjisten agygörcsöt okozhat egy gyereknek. Ezt mindenképpen figyelembe veszem a formai kialakítás értékelésekor.

Az ízével nincs semmi gond: az átlátszó anyagok gyümölcsösek (minél természetellenesebb színű, annál savanyúbb), a sapkák pedig édesek, kicsit habosak. A szinkron közöttük jó, kellemes a kontraszt, nem üti egyik a másikat. Finom. De nem tökéletes - ebből is hiányzik egy pici valami, illetve a szájban nagyon kellemetlen savanyú utóízt hagy. (10 perc múlva írom ide: rohadt savanyú utóízt hagy. Csak óvatosan.)

• Megjelenés: a kiképzése mentálisan elpusztít, ezért 2/5
• Ízvilág: a savanyú utóíz és a kis hiányosság miatt 3/5

Happy Bear's Party

Sokat nem lehet róla elmondani. Klasszikus gumimaci, csak kisebb méretben. Unalmas. A csomagolása pedig nem győz meg. Főleg a csokornyakkendő büntet.


Lássuk, mi van belül:


Ugyanaz, mint amit már ismerünk.

Az ízéről elmondható, hogy finom. Véleményem szerint nem ugyanazok az ízek dominálnak benne, mint a csomag többi gyümölcsösénél, finomabb, teltebb, árnyaltabb, karakteresebb ízekről van itt szó. A citromsárga a gyilkos, az egy picit összerezentett, de ettől eltekintve finom.

• Megjelenés: unalmas. Ennyi. Gnóm macik. 2/5
• Ízvilág: citromsárga: mínusz egy. Ezért 4/5

Cola

A csomagolás felbontása után friss kólaillat csap ki a kis tasakból, rögvest felkészíti az embert a jól ismert íz élvezetére.


Maguk a gumicukrok - elmésen - kicsiny, félig töltött kólásüveget formáznak, ez rendkívül ötletes, bár láttunk már ilyet. A kis üvegek nem full 3D-ben pompáznak, csupán domborművek - ezáltal egy pontot máris levonunk a formai kialakítás pontszámából, tekintve, hogy 3D-s kólásüveg-gumicukrokat láttunk már, és azokat sokkal jobb fogyasztani. A színe azonban jó, és a cukor továbbra is kólaillatot áraszt.


A gumicukrok íze finom, valóban felidézi a kóla zamatát. Talán egy kis savanyítás került bele, hogy mégiscsak gumicukor legyen a gumicukor, de ettől eltekintve jónak mondható, a mezőnyhöz képest szerintem az egyik legjobb. Ezért ő kapja az első maximális pontszámot.

• Megjelenés: ötletes, de nem háromdimenziós. 4/5
• Ízvilág: finom, megkapja az ötöst. 5/5

Milli Muh

A csomagoláson pózoló, vélhetően betépett tehén azonnali kacajra ingerel bennünket, de azért ne nevessünk előre.


Kezdeti hahotánk rögvest alábbhagy, ha lerántjuk a bociról a leplet, és elénk kerül a termék, amely tulajdonképpen nem sok kicsi boci, hanem egy nagy, kifejlett tehén. Gumicukorból. Ami egyébként vagány dolog, csak ha elképzelem a szituációt, ahogy éppen a tehén feje van a számban, és kilóg egy nagy far, meg egy tőgy, majd valaki rákérdez, hogy mit eszel?, nos, hát az felborzolja kissé az idegeimet. Ettől azonban még nem rossz, csak magányos fogyasztásra kényszerít.


Jól látható, hogy kétféle gumicukor összehegesztése van itt terítéken: a fehér valamiféle habosított csoda, a barna részek pedig tényleg gumicukor-szerű gumicukrok, kicsit olyan színben, mint a kólás gumicukor alja, de mégsem. Annál sötétebb, némiképp. Az már fotózáskor is feltűnt, hogy az édesipari termék valami mélyről jövő, múltba révedő illatot áraszt, de ezt igazából nem tudtam megérteni, csak akkor, amikor megkóstoltam. Az egész tulajdonképpen szerintem - és most nem kell röhögni - tejes, vagy tejszínes, illetve csokoládés ízű lenne, de ezt olyan szinten nem sikerült a gumicukorba integrálni, hogy kóstolás után a rágás megáll egy pillanatra, és eszünkbe jut nagyanyáink fiók mélyén őrzött édessége, amely az onokáknak volt félretéve, és gyakran egy évig is rájártunk; nem fogyott abból egy szem sem, amíg mi nem ettük meg. Ennek megfelelően a szavatossági idő lejártára már senki nem emlékezett, a megfeneklett íz volt az, ami esetleg sugallt valamit arról, hogy a termék már nem kimondottan friss és üde. Valami ilyesmi érzésem volt itt is: megettem ugyan az egészet, de nem tudom megmondani, hogy konkrétan milyen íze volt, és azt sem, hogy jó volt, vagy nem. Gasztronómiai zsákutca, jellegtelen alkotás.

• Megjelenés: ötletes, de mások által kevésbé megérthető, 4/5
• Ízvilág: nem tudok érdemben nyilatkozni, nem emlékszem az ízére. Túlzottan rossz azért nem volt. 3/5

Sour Worms

A kukacok mindig is nagy szerepet töltöttek be az informatikus életében; gondoljunk csak a sikeres Worms sorozatra, amiben kedvünkre lövöldözhettük egymást, kukacok formájában. Elénk tárul most a rideg valóság: a kukacok itt is színesek, de savanyúak.


A csomagoláson belül már feltűnnek a cukrozott kukacok, gyorsan ki is bontjuk őket, és kiborítunk egy párat teszt-terepünkre. Jól látható, hogy egyféle alapanyagból készültek, ez javára is válik a terméknek.


Bennem mindig élt egy elmélet, amely tulajdonképpen ma dőlt meg. Én azt hittem, hogy a savanyú gumicukor (mint pl. ezek a kukacok, vagy egy régebbi postban tárgyalt fajta) azért vannak beszórva cukorral, hogy enyhítsenek valamit a savanyú ízen, és ne ránduljon össze az ember összes testnyílása egy tized másodperc alatt. Ezzel szemben ma megvilágosodtam, és rá kellett jönnöm, hogy a gumicukor tulajdonképpen édes, ezzel ellentétben az a szemcsés anyag, amivel beszórják savanyú, mint az ecet. Itt viszont nagyon kellemes arányban édes és savanyú az egész, így az ízére mindenképpen ötöst adok.

• Megjelenés: semmi extra. De legalább szép színes. 4/5
• Ízvilág: nekem nagyon bejött, nagyon finom. 5/5

Gumicukor gigatesztünk végére értünk, a konzekvenciát mindenki maga vonja le... Mivel minden csupa ragacs, és nem érzek semmiféle ízt a savanyún és a gyümölcsösön kívül, így egy időre jegelem a gumicukor-témát. Jóból is megárt a sok.

Esetleg még két-három kólásat bedobok... :-)

Halloween gumicukor gigateszt

5 és fél évvel ezelőtt volt egy nagy gumicukor gigatesztünk: az akkor megnyitott Lidl Party mix csomagjában található finomságokat teszteltük. A közelgő halloweeni hangulatkeltés örömére az üzletlánc egy meglepetés-csomagot állított össze Magic horror néven, amelyben válogatott borzalmakat öntöttek gumicukor-testbe. Lássuk, hogy megéri-e az egy kilónyi gumicukor 1200 Ft-ért: következik Halloween gumicukor gigatesztünk.

Mágikus borzongás

A doboz kinyitása után olyan illat csapja meg az orrunkat, mint amikor málnaszörpöt készítünk 1:1 arányban vízzel: tömény, mindent átható gyümölcsillat járja át orrunk legbelső zugait is. Az émelyítő illat ellenére kedvünk van csemegézni. Hamar rádöbbenünk azonban, hogy sok cukorka van a dobozban (egészen pontosan 171 darab – ha már teszt, megszámoltam), azonban ezek több kategóriába sorolhatók. Mivel főként az összetétel határozza meg az ízt, ezért az ugyanolyan összetételű, de különböző alakú cukorkákat most egynek vesszük.

Lássuk a csapatokat!

Alul fehér - felül fekete

A gumicukor alul puha, habos, felül pedig klasszikus gumicukor-állagú. Első harapásra nyersgumi, mely később citromszörp ízévé szelídül. A habos réteg olvadásával édesebb lesz az összkép, de alapvetően a két komponens íze egymástól nem választható el. Amit első látásra medvecukornak gondolnánk, az sem az: teljes mértékben gyümölcsös gumicukorral van dolgunk, amelynek külleme ötletes, ezért jeles (5), íze viszont kissé futurisztikusan savanyú, ráadásul pár perc elteltével nyájas muskotályos bor íz kering a szájban, ezért arra csak jó (4) osztályzatot adunk.

Alul rózsaszín - felül piros

Látványvilágra az előző csapat megoldását hozza a vérvörös színű borzongós cukorka, lássuk az ízhatást! Olyan íze van elsőre, mint amikor az ember lufit fúj fel. Később a gyümölcsíz kezd dominálni. Nincs annyira savanyú, mint az előző csapat szereplői, sőt a habréteg valahogy sokkal intenzívebben "habzik" az ember szájában. Olvad a cukor, cukrozott ribizli és piros gyümölcsök hangulata lesz úrrá a szájüregben, majd az egész egy rövid fellángolással lesz oda. Perceken belül nagyon kellemes íz terjeng a szánkban, újabb kört akarunk magunknak követelni. A kivitelezéssel nincsen gond, jeles (5), az ízvilág szintén pazar, ezért arra is adunk egy jeles (5) osztályzatot. 

A fekete sereg

Fekete macska, szekrénypók és maga a sátán is megjelenik ebben a válogatásban, amelyet teljesen éjfekete gumicukorból öntöttek. Itt már tényleg kívánatos, hogy a medvecukor kissé fanyar, érett ízlelőbimbókat kívánó íze előkerüljön, de fájdalom, ezzel itt sem találkozunk. Ehelyett kissé szúrós-kesernyés, de valahol szebb napokat látott, hátsó csalitosból szedett gyümölcsök groteszk harmóniájával indul a dolog, majd irtózatos rágást követően ez később vasárnapi húsleves-utóízbe hajló, erjedt mangóvá teljesedik ki. Az íz lecsengése után nem marad semmi: a csomagból másik cukorkát fogunk ezután választani. A formavilág (főleg a macska) egész jó, bár a kép közepén található fókaszerű izé nem tudom mi lehet (a kép tetején található egysejtűről sincs sok szakvéleményem), kap egy jó (4)-t, hogy ne sírjon, az ízvilág azonban be kell hogy érje egy halovány közepes (3) érdemjeggyel.

Anatómiai válogatás

A lefejtett bőrű testrészeket ábrázoló gumicukorkák tényleg a rettegést csempészik a fogyasztó almáriumába:  az ember kissé remegve harap bele az egyébként 12 egészséges fogat magában foglaló ínybe. Szinte érezzük, hogy roppanni fognak a fogak – de nem. A gumicukor puha. Se az ujjpercek, se pedig a koponyacsont nem roppan. Elsőre talán málna-vanília ízhatásra gondolunk, de a rózsaszín hab sejthetően a rózsaszín-piros csoport alapja, a fehér részek viszont valahogy elvesznek a hab mindent uraló, savanykás íze mellett. Olyannyira, hogy három ilyen gumicukrot fogyasztottam el a teszt alatt, mire rájöttem, hogy a cukor annyiban más a többitől, hogy ha megfelelően rágjuk, akkor a fehér részek édeskés ízét is ki tudjuk sajtolni a tolakodó gyümölcsös mellett. Valahogy nem erre számítottam, ezért az íz csak jó (4) osztályzatot kap, a forma viszont odavág, ezért az jeles (5) bejegyzést érdemel a naplóba. 

A kétkomponensű csontváz

Nagy izgalommal fogtam hozzá a pirosfejű - sárga aljú csontváz elfogyasztásához. A klasszikus gumicukros hagyományokat felvonultató cukorkából már első blikkre dől a narancs éltető aromája. Felüdítő, kellemes ízvilág, nem tolakszik, később érett naranccsá szelídülve kelleti magát. Kellemes. Csakúgy, mint a fekete aljú csonti, ami szintén narancsos, de valami más, kormos íz vegyül az egészbe, ennek ellenére rendkívül finom az egész kompozíció. Talán grapefruit-ra emlékeztet. A csontvázak lába között azért én hagytam volna némi helyet, hadd lifegjen az egész, így nagyon egybe van kasírozva. Közepes (3) osztályzatot tudok felajánlani a dizájnernek. Az ízvilág azonban egyértelműen jeles (5). (Öt perc után vonult pöszméte ízt hagy a szájban, ezt egy újabb darabbal tudjuk ellensúlyozni.)

Neonkék őrület

Korunk színe a neonkék: az autók alját megvilágító neonok és az éles fényű LED-ek mind arról árulkodnak, hogy ennek a színnek helye van a piacon. Míg gyerekkorunkban csak a szőlőre permetezett rézgálic, vagy a csöpögő csapok körül megtalálható lerakódás esetén találkoztunk ezzel a színnel, ma már mindennapjaink szerves részét alkotja. A gumicukrok világába is befészkelte magát, de azért láthatjuk, hogy a sátán feje még itt is tökéletesen piros. Ízét tekintve rendben van, bár sokára kezd el hatni. Színével ellentétben piros bogyós gyümölcsök igen kellemes ízvilágát tárja elénk, amennyire diszkréten kezd, később annyira belelendül. Vízben feloldható italpor kétes aromája vegyül az egyébként remekül megkomponált ízbe, majd múló nyom nélkül tűnik el a szájban. Ezért egy jó (4) osztályzatot tudok adni, formavilágra pedig (a denevér és a mellette balra látható kancsal csontvázkoponya miatt) odaígérem a jeles (5) érdemjegyet.

A dobozban természetesen nem csak ezek a cukorkák találhatók meg, hanem sok egyéb is, azonban azok már a klasszikus gumicukros irányelveket követve a Haribo macik állagában pompáznak. Ízük vegyes, egyik-másikuk nagyon ott van, de általánosságban elmondható, hogy a csomagban csak gyümölcsízű cukorka van. Ha összességében kellene értékelnem, mind formavilágát, mind ízét, mind pedig az összhatást illetően egy jó (4) osztályzatot tudnék adni. Az biztos, hogy nagyon sok kellemes percet fog még szerezni a doboz tartalma, talán a Halloween időszaka is elmúlik, mire a végére érek. Ha a gumicukrot szereted (azon túl, hogy rossz ember nem lehetsz) mindenképpen megéri beruházni erre a termékre. Borsos árának könnycseppek melletti jó magyar forintban való kicsengetésénél jusson eszünkbe, hogy ezért a pénzért egy kiló (171 darab) gumicukrot kapunk (7 Ft/cukorka). 

Borzongásra fel!

A gumicukor hatalma

Imádom a gumicukrot. Ezt a megunhatatlan, páratlan élvezeti értékkel bíró édesipari terméket egyenesen nekem találták ki. Órákig elvagyok vele. Jobban mondva, ha kicsit nem figyelek oda, addig eszem, amíg van előttem. Felettébb nagy önuralomra van szükségem, ha gumicukorról, illetve annak közvetlen elfogyasztásáról van szó. (Valahogy olyan ez, mint ahogy a földimogyoróból se lehet csak egy szemet enni, mindig kell egy utolsó.)

A dolog úgy indult, hogy egyszeriben ránk szakadt egy kevéske pénz, melynek folyományaként a "Vegyünk 4 zsömlét?" kérdést felváltotta a sokkal jobban hangzó, határozott "Hát persze, hogy bevásárolunk!" kijelentés. Annak rendje és módja szerint be is vásároltunk. Az ellenérték kiegyenlítésére várakozva hirtelen kedvem szottyant egy kis gumicukorra, így még idejében a megfelelő polc felé osontam, és találomra levettem egy óriás csomagot, majd rohamléptekben vissza kedvesemhez, és még határidőn belül elértem a futószalagot. Itthon pedig aljasul eldugtam az egész csomagot, saját magam elől is.


A gumicukor nagy érték, ezért őrizni kell. Az este folyamán tehát többször is ellenőriztem meglétét. Először csak ilyen dumákkal kábítottam magam, hogy "hova is tettem?", s félszegen kihúztam a megfelelő fiókot; hah!, pont ott volt. Aztán később mindenképpen érdekelt, hogy megvan-e még a csomag, ezért újra kihúztam a fiókot, végigmértem az átlátszó részeken kikandikáló édességeket, majd fiók be. Később azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon miből készül egy gumicukor, így már ki is vettem a csomagot, óvatosan megfordítottam majd elolvastam az összetevőket, s szépen visszahelyeztem az egészet a helyére. (Közben eszembe jutott, hogy a Hogyan készült? idevágó epizódjában volt szerencsém látni a gumicukorkészítést, be kell vallanom, nem egy szívderítő látvány, férfinak kell lenni a megtekintése közben.)

Éjjel 11-kor egyszeriben nagyon elgyengültem: semmi másra nem tudtam gondolni, csak Rá, ezért sunyin körülnéztem, lát-e valaki, majd egy gyors mozdulattal kivettem a fiókból a gumicukrot, feltéptem a csomagolást, és majszolni kedtem, mint egy őrült. A hatodik nagy, savanyú karika után eszméltem csak fel, hogy úristen, mit csinálok én?, ekkor éppen két gumicukor lógott ki a számból. Ezt eltüntettem, köhintettem egyet diszkréten, majd elegánsan behajtottam a csomagot, de nem tettem el, azóta is itt díszeleg az asztalomon.

Én pedig oda sem merek nézni, mert tudom, hogy újra elindulna a lavina.

Tükörtojás-gumicukor

Öcsém fedezte fel egy vásári forgatag kellős közepén a hónap termékét, a rendkívül elmés tükörtojás-gumicukrot. A termék olyannyira megnyerte a tetszésemet, hogy mindjárt vásároltam belőle 12 darabot (kettőötvenért), amelyből hármat a tesztelés oltárán áldoztam fel.


Első ízérzetünk az átlátszó fóliacsomagolás, és a vélhetően több hónapi árusítás íze: ez stabilan beleivódik az édesség felső rétegébe, és csak egy fél percnyi ismerkedés után tűnik el onnan. A csemege két komponensű: az alsó réteg (fehérje) habos cukor, ugyanolyan íze van, mint bármelyik más habos cukornak (lásd például a sokak által ismert békát, illetve annak az alját). A felső réteg (a sárgája) barackízű, savanyú gumicukor, nagyon finom, a két íz harmóniában van egymással, nem ütnek el, sőt, egy idő után teljesen eggyé válnak.


Értékelés: 4/5 (a masszív csomagolás-íz miatt).

Ui.: érdekes ez, annak idején a szüleim is kettőötvenért vették az édességet, csak náluk a "kettőötven" 2 forint 50 fillért jelentett - most meg kétszázötven forintot.

ChaCha

Száj(t)ról száj(t)ra terjed a hír az új keresőről, amivel magam is elszórakoztam egy fél órán át: ha nem megy a kulcsszavas keresés, de tudsz angolul, a www.chacha.com-ot neked találták ki. Beírod a kérdésedet, úgy, ahogy felmerül benned, és mások megkeresik helyetted a választ, eredményként pedig adnak egy linket. Ha azon nincs meg az információ, egy újabbat.

A szolgáltatást természetesen magam is kipróbáltam, látnom kellett, hogy ilyesmi létezik.

Elsőként afelől érdeklődtem, hogy a "gumicukor" szó vajon mit jelenthet? Elárultam, hogy magyar a szó, tehát tulajdonképpen nem volt nehéz keresés ez, éppen ezért a találat is nagyon ott volt: a magyar-angol sztaki szótárat kaptam eredményül 1 perc és 6 másodperc elteltével. (A kisördög persze nem alszik, megpróbáltam a keresést úgy is, hogy nem árultam el, hogy eredendően magyar a szó: a találatok így már sokkal érdekesebbek. Az első jelölt 1 perc 32 másodperc után azt mondta, hogy mivel amit keresek, az tiltott tartalom, így sajnos itt most befejezzük a beszélgetést. :-) A második jelölt 3 perc 21 másodperc után a Magyar Elektronikus könyvtár magyar-angol szótárában találta meg az eredményt. Gratuláltam neki.)

Második keresésként magam felől érdeklődtem: azt mondtam, információt gyűjtök a thozoo nevű bloggerről. Az első jelölt 2 perc 47 másodperc után azt mondta, hogy sajnos semmit sem talált rólam (érdekes, keresőbe beírva, hogy thozoo, máris kapom az eredményt), majd továbbított egy másik kereső-segédhez, aki 2 perc 20 másodperc után hirtelenjében megtalálta a honlapomat.

Harmadikként az érdekelt, hogy vajon hol lehet Kisújszállás? Erre egy fél perc után megkaptam a választ egy Wikipediás link keretében.

Mindent összefoglalva: a szolgáltatás alapvetően azoknak lett kiagyalva, akik nem konyítanak az informatikához, mégis használnak számítógépet. Egyszerűbb esetekben jól jöhet, amikor lusták vagyunk keresni, bár az én véleményem az, hogy a kulcsszavas kereséssel a keresőkkel kb. 2 másodperc alatt megtaláljuk az eredményt. Hiszen ki az, aki fejből tudná, hogy mit jelent a román "scaun" szó? A Google képkereső egy pillanat alatt szolgáltatja az eredményt. Nem tudod, hogy hol van Sunne? A Wikipedia segít. Így megy ez.

A ChaCha egy érdekes kiruccanásnak jó volt, nem hinném, hogy napi szinten használni fogom.

Mikulásra Ákos

Hihetetlen aranyos a Mikulás idén, és meglepett engem egy olyan ajándékkal, amit már régóta szerettem volna. Ez nevezetesen az új Ákos koncert-DVD, a 40+ című, amit már nagyon szerettem volna eredetiben megtekinteni, ezért – bár a csábítás nagy volt – nem töltöttem le sehonnan, pedig kínálta magát, sok helyen.


– Új számok vannak ezen? – kérdezte a kedvesem, mire én azt válaszoltam:
– Nem, a régiek.
– Akkor miért más, mint a többi koncert?

A kérdés jogos: miért is más ez, mint a többi koncertfilm, amikor nagyrészt pontosan ugyanazokat a dalokat tartalmazza? A válasz egyszerű: az Andantéhoz hasonlóan ez a koncert is a lassú, lírai felvételekre koncentrál, illetve mindenféle Ákos-dalt hallhatunk rajta azok ilyetén formában történő átiratát követően. Végre-valahára rákerültek a lemezre a dalok közötti átvezető szövegek is, amik roppant szórakoztatóak, legalábbis első hallásra. Később nem tudom, hogy mennyire akarom majd őket eltekergetni, de mivel egész szervesen beépülnek a műsorba, szerintem egyáltalán nem rossz, hogy a vágott anyagon maradtak.

Ami a leginkább tetszik a lemezen az az, hogy bizonyos dalok átlépnek egy másik, teljesen más dalba, majd a refrén után visszatérnek az eredetibe, és mindegyik a megszokotthoz képest más-más stílusjegyeket hordoz magában: ettől érdekes az egész koncert. Ismerem ugyan a dalokat, de mégis más az egész, mint amit eddig megszoktam. Énekelem a dalt, de mintha egy teljesen másik dalt énekelnék, észrevétlenül másznak a fülembe az új hangszerelések, a lassú ütemek, a zongora és a gitár csábító akkordjai. Szép lett az egész, és nem utolsósorban tartalmas szórakozást nyújt, hiszen a dalest teljes képanyaga helyet foglal a DVD-n.

Ja, és kapunk két eddig albumon meg nem jelent számot is, az egyik a Negyven, a másik pedig a Gumicukor. Szóval új dal van is. :-)

Ezen lemez megjelenése előtt pontosan két évvel, 2007. október 2-án azt írtam:

Most attól fosok kegyetlenül, hogy a következő koncertek valamelyike HD-DVD-n fog megjelenni. Akkor már nem lesz mese, muszáj leszek venni egy HD-DVD lejátszót. Ami pedig manapság még nem olcsó mulatság.

Nos, időközben a HD-DVD elbukott, és a Blu-Ray lett a nyerő. De sejtésem beigazolódott: a koncertet már Blu-Rayen is meg lehet kapni, bár az ára elég borsos, 5.990 Ft. Akinek van lejátszója, mindenképpen megéri: DVD-n is nagyon szép az egész, de HD minőségben még jobb lehet. Talán majd a következő koncertet már abban a formátumban vásárolom meg... ki tudja, mi lesz még két év múlva.

Heti aktuális

Azért nem írtam ilyen sokáig, mert kivettem a blogger-szabadságot, ami nekem is jár. :) Persze közben történt azért egy és más.

Az elmúlt napokat – mint bizonyára tapasztalja mindenki – extrém forróság jellemzi. (Csak zárójelben írom meg, hogy anyósom, az a drága asszony, tegnap befőzte a paradicsomot és sütött egy adag pogácsát – mindezt félve, hogy története felkerül megint a naplóba.) Szó szerint elmondható, hogy a fű se nő. Vagy inkább alig. Bár már éppen itt lenne az ideje egy kiadós fűnyírásnak, azért az eddigi egy hét helyett kb. 3 hete nem vágtunk füvet. Legalább ennyi előnye van a forróságnak. A szobában 31 °C van, kissé megvisel, hogy lépten-nyomon csorog végig rajtam a víz, bármit is csinálok. A ventilátorok tartják csak bennem a lelket.

Készüljetek...

Ha már időjárás, akkor megint macskás téma: nemrég kaptam egy levelet, amelyben számomra ismeretlen szerző alkotása búvott meg, ami nem más, mint az alábbi kép. Ebből megtudhatjuk macskánk segítségével, hogy milyen idő lesz ma, ha lusták lennénk felnézni az égre.

Milyen idő lesz ma?

Eleinte csak egy aranyos viccnek gondoltam, de azért kinyomtattam és a macskamanzárd mellé ragasztottam a képet. Pár napon belül rájöttem, hogy Paplanra is működik, mivel a cirmos pontosan a felrajzolt testtartásokat veszi fel az időjárásnak megfelelően (jelen pillanatban éppen a piros sávban van).

Az elmúlt egy hétben a Tiszavirág fesztiválra is ellátogattunk, ami nem más, mint szülőfalum falunapjának turistacsalogató elnevezése. Természetesen volt minden, ami szemnek s szájnak ingere: kakasos nyalóka (százér'), gumicukor gigatesztünkben szereplő finomságok porlepte, ömlesztett változatának kiárusítása 400 Ft/10dkg egységáron, valamint egy könyvvásár is helyet kapott a rendezvényen. Ilyen még nem volt. Nem olyan könyvvásár ez, mit elsőre elképzelsz, neeem. Kezdem ott, hogy nosztalgiával vegyes érzelmekkel léptem be a valamikori osztálytermünkbe (1989/1990-es tanév), ami több éve már, hogy községi könyvtárként funkcionál. Ennek egy elrejtett, oldalsó termében a valamikor a könyvtár anyagát képező könyvekből válogathatott az érdeklődő (=könyvvásár). Az orosz és lengyel irodalom remekei tömegesen sorakoztak itt fel, de találhattunk még magyar írók korabeli műveiből is egy-egy darabot, első kiadásokat, ilyesmiket. Vettem is öt könyvet azonmód, legalább a hosszú téli estéken lesz mit olvasgatni. Igyekeztem jól megsárgult könyveket vásárolni. :) Olvasójeggyel együtt adták, számomra ismerős emberek nevei is feltűntek ezeken az olvasójegyeken. Az 1960-as és '70-es években kölcsönözték ezeket a könyveket, szóval mondhatni, hogy mára már az eszmei értékük nagyobb, mint 100 Ft, bőven jó vétel volt. Aki tudja, hogy milyen egy ötven éves könyvet forgatni, az azt is tudja, hogy miről beszélek. Aki nem... az meg nem volt ott a könyvvásáron. :)

Korabeli dátumbélyegzők lenyomatai az egyik könyv belső oldalán

De persze nem ez volt a főattrakció. Itt, kérem, csavart fagyi, citromos-alkoholmentes félig hűtött sör, törökméz, számomra ismeretlen sztárvendég (volt egy nagy csoportosulás, akik viszont nagyon ismerték), tűzijáték és zöldlézer-vásár is felütötte a fejét. A zöldlézer, gyerekek, nagyon drága, öcsém ötezerről 3500-ig tudott csak alkudni, pedig nagyon jól képzett a piaci árusokkal való alkudozás kemény, de egyszersmind csudálatos művészetében. Már gyakorlatilag testvéri viszonyt alakított ki az eladóval, sőt, hideg sört is ígért neki, de ennél lejjebb nem tudott menni. Egyébként meglepően baromi nagy teljesítményű, retinaégető zöld lézeres eszközt adtak el, "ez megvilágítja a csillagokat, tásvírem" volt a reklámszöveg, illetve még hozzátették: "ez egy kilométerig hat". Nnna. Öcsém pedig végig úgy érezte, hogy neki feltétlenül szüksége van erre az eszközre. Amiért elengedtek neki ezerötszázat, kapott még ajándékot is, szóval valamit jól csinált, ennek ellenére gyanítom, hogy az eladó még így is jobban járt. :)

Ez történt hát az elmúlt hetekben. Most megyek és hűsölök... talán még egy könyvet is előszedek. Hidegfrontban gazdag napokat kívánok mindenkinek a szerkesztőségből!

Szemgumicukor

Ma nagyon undorító dolgot láttam, ez pedig nem más, mint a szem-gumicukor. A termék teljesen úgy néz ki, mint egy frissen kioperált szem: a retina, és a finom, vérvörös erezet jól kivehető rajta. Mindehhez 50 Ft térítés ellenében lehet hozzájutni, kis műanyag csomagolásban kapja meg a vásárló. Én, mint külső szemlélő, első sorból láthattam, ahogyan szétrágódik, és összemorzsolódik a produktum. Ezt az élményt nehéz feldolgozni, még akkor is, ha tudom, hogy gumicukorról van szó. Azt nem sikerült megállapítanom, hogy töltve van-e golyó, de a kreatív édesipari cégnek biztosan összejött annyi, hogy meg is tölti valamilyen szmöttyel, ezzel tovább fokozva a gusztustalanságfaktort.

Mindenesetre ma rendeltem magamnak egyet. Hátha a látszat csal, és valójában finom.

Lakrits classic

Éjfekete színével és a revolverek klasszikus tölténytárát formázva próbál meg a gumicukorra fogékony közönség lelkének legmélyére hatni a Sweet Corner-féle Lakrits Classic, mely "Ánizsos gumicukor" néven fut a Lidl-ben. Régen volt már gumicukorteszt, gondoltam, vásárolok egy egész csomaggal (249 Ft), ha másnak nem, hát elrettentő példának jó lesz.

Hát nem.

A csomagolás nem übergagyi dizájn és csörgős csomag, inkább rendkívül masszív, bár felbontása okoz némi gondot, ha nincs olló a kezünk ügyében. Felbontás után viszont a csomag visszazárható (!), így nem száradnak ki az egyébként olajos gumicukorkák. A fekete színből és az ánizsból jó érzékkel következtettem a medvecukor-szerű ízvilágra, ez be is jött: igazán kellemes, néhol kesernyés, de alapjában véve valóban a medvecukor ízvilágát idéző termék ez. Egyedül talán az állaga, ami nem egyező, ez a cukor ugyanis jóval puhább a medvecukornál. Gondolom, ez a kis lyukaknak is köszönhető, amelyektől még könnyebben rágható a finomság, és persze újabb és újabb cukorkák elfogyasztását követeljük, egymás után, vég nélkül, amíg vissza nem zárjuk a csomagot.

Nekem nagyon bejött.

Volt egyszer egy vadnyugat

Out of ammo

Értékelés: 5/5 (a medvecukor iránti rajongás miatt, meg mert tényleg finom)

Betegség miatt zárva

Gonosz erők gyűrtek maguk alá a héten. Azt kell mondjam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fitten, ennyi vitamint zabálva még elérhet valami kórság, ami brutálisan letaglóz. Na de kezdem az elején.

Hétfő

Bementem dolgozni. Becsülettel. Reggel ugyan éreztem, hogy kicsit mintha nem volnék én jól, de ezt minden hétfő reggel érzem, szóval nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ötödik órában dolgozatot írattam: akkor már éreztem, hogy valami gond lehet, mert ólomsúlyként nehezedett rám a dolgozatok javításának terhe. Ráadásul a következő két órában szóbeli tételeket dolgoztunk ki közösen, ekkor már végképp úgy gondoltam, hogy ég a főddel összemegy. Annak is örültem, hogy hazafelé nem találkoztam senkivel (legalábbis remélem, hogy nem találkoztam senkivel, mert nagyon nem emlékszem a történtekre), ugyanis úgy kóvályogtam, mint aki egész délelőtt konyakozott.

Estére ki is dőltem. Forgott velem a világ és bedugultak a füleim. Mondom megsüketülök, akkor lesz aztán szép világ, s bár Beethoven is szerzett süketen zenét, én mégse akarnék odáig eljutni. Még csak a zeneszerzés, de mi lenne velem, ha nem hallanám, hogy a tanulóifjúság mit mond, akkor meg aztán végképp oda minden! Ilyen magvas gondolatok cikáztak a fejemben. Estére elkapott a hidegrázás, miközben ezer fok volt a takaró alatt. Kocogtak a fogaim. Rettenetes volt, pajtások, rettenetes, az ellenségemnek nem kívánnék hasonlót. Volt idő, amikor kívántam volna, de amióta református iskolában tanítok, megérintett már annyira az egyház, hogy ilyesmit még csak viccből sem mondok.

Kedd

Aludtam 12 órát. Illetve inkább úgy mondom, hogy az ágyban töltöttem ennyi időt, mert az alvás azért nem tett ki ennyit. Forgolódtam, hánykolódtam és lázálmaim voltak. Ma délután rendelt az orvos. Gondoltam, hogy mivel déltől van rendelés, én majd odamegyek délután kettőre, akkor már nem nagyon lesznek.

Aha, majdnem úgy volt.

Kezdem ott, hogy a rendelő ajtajának kinyitásával három embert arrébb is toltam. Így csúsztak az ajtóval, érted. Göthös volt odabent mindenki! Tüsszögtek, krákogtak a népek! Na, mondom, itt oszt' majd meggyógyulsz, Zoli. Bepasszíroztam magam az emberek közé és vártam, hogy valami történjen. Mindezt persze állva, mert ülőhely az nem volt. Szédültem, közben szakadt rólam a víz ormótlan. Az emberek pedig csak jöttek és jöttek, vég nélkül. Özönen voltunk a váróban. A sor pedig rettenetes, kínlódó lassúsággal haladt. Mindeközben elkapott a tüsszögés, már a falnak támaszkodtam, minden bajom volt. Katasztrófa. Végre aztán bejutottam a dokihoz, aki rögvest azzal kezdte, hogy derékig vetkőzzek le. E, mondom?! Levetkőztem. Sóhajtsak. Nem volt nehéz. Megnézte a torkomat, megállapította a diagnózist, mehettem utamra. Átnyomakodtam a tömegen, kinyitottam az ajtót. Toltam az embereket. Elindultam hazafelé. Pár lépés után úgy láttam, hogy nem látok. Ekkor rájöttem, hogy a szemüvegem a derékig való levetkőzés közepette bent hagytam a rendelőben. Remek. Vissza az egész. Kinyitottam az ajtót, sodortam az embereket. Átnyomakodtam a tömegen. Bekopogtam. Elnézést. Itt hagytam. Hülye vagyok, perszepersze. Köszönöm. Viszont látásra!  Újra átpréseltem magam a várakozók között, akik ekkor már igazán nem tudták hová tenni, hogy miért járok én ennyire lelkesen ide, rövid időn belül, ennyiszer. Nem magyarázkodtam. Hazaestem és bedőltem az ágyba, kikészültem, ennyi volt, lefőtt a kávé.

Szerda

A szerdai nap teljes mélypont volt. Kedélyállapotom valahol olyan mélyen sunnyogott, hogy alig sikerült megtalálnom. Erőtlen voltam és elgyalázott. Megint sokáig aludtam, egyszerűen nem tudom kialudni magam, hiába alszok. Hol szakadt rólam a víz, hol pedig fáztam, forogtam ide és oda... borzalmas.

Anyósom mézes kalácsot készített. Áldott jó asszony. A mézes is remekül sikerült. A benne lévő fűszerektől mintha szelelne az orrom. Azért persze nem ragadtatom el magam, mivel özön kalória egy sütemény. Estére mégis fogytam egy kilót. Nagy az öröm, az augusztusi kezdés óta ez már a 17. kiló, amit ledobok magamról. Bár ma feltételezhetően azért sikerült ez, mert alig eszek valamit. Iszom a Neo citrant, a teát, és néha azért kávézok is, csak úgy megszokásból.

Aztán meg alszok. Megint.

Csütörtök

Úgy gondoltam, hogy csütörtökre azért jobban leszek. Hát nem így alakult. Bár a szédülésem szinte teljesen elmúlt, elindult az orromnak folyása. Anélkül, hogy ennek teljes mélylélektanába belemennék, gyakorlatilag egy nap alatt haladtam végig azon a folyamaton, ami máskor egy hétig tart. Reggel még a megállíthatatlan-mindigfújós állapot, késő este pedig a gumicukor-stádium nem hagyott nekem békét, de ezt bővebben kifejteni most nem áll módomban, hiszen kultúrblog vagyunk. Lényeg, hogy estére egy kicsivel se néztem ki rosszabbul, mint Iggy Pop. Még Paplan, a macska is elszaladt előlem, amikor friss levegőre áhítozva mentem ki az ámbitus aljára.

Valahol ott ért véget a napom, amikor kiderült egy baráti beszélgetés kapcsán, hogy az új számítógép-házba való átpakolás során (pusztán kényelmi okokból) voltam olyan balga és a ×16-os PCI Express port helyett a ×4-esbe pakoltam bele a videokártyámat és így van ez már lassan egy éve! Istenem, elföldelem magam szégyenemben... Én meg persze csodálkoztam, hogy némiképp lelassultak a játékok egy-egy frissítés után. Le a francokat. Elbénáztam, de legalább megint tanultam valamit. Vissza is pakoltam a helyére – jé, minden rendben a játékokkal. :)

Péntek

Hát persze. Vége a hétnek.

Visszacsattogtam az orvoshoz a táppénzes papíromért: senki nem volt előttem. 2 perc alatt végeztem. Ezt a keddi nap kompenzálásaként fogtam fel, bizonyára a sors is érezte, hogy a kedd délután valami egészen ormótlan tréfa volt. Délelőtt még arra is rászántam magam, hogy Dr. Emmett Brown frizurámat levágassam és teljesen megcsinosodva készüljek fel a következő, munkában gazdag hétre, ahol végre, a tanulóifjúság legnagyobb örömére, belevethetem magam az oktatás oly rejtelmes és csudálatos világába. (Hah.)

Attól tartok, meggyógyultam. Ha nem, hétvégén még lesz idő egy kicsit pihenni. Aztán kezdődik minden elölről...

Mit fotóztam 2008-ban?

A mobilom hű társam, ott van velem a nap majdnem minden percében. Közel 600 fotót készítettem vele az év során, ezekből válogattam össze egy csokorra valót, a tavalyi összeállításhoz hasonlóan.

A kérdés tehát: mit fotóztam 2008-ban?

Mára megszűnt üzletet

Végeláthatatlan várakozást

Evőeszköz árnyékát

A tavat, ami mellett régen laktunk

Nagybevásárlást

Sugárzó pizzát

Száguldást

Ballagást

Virágárusokat

Kürtős kalácsot

Esős időt

Cirmost :-)

Gumicukor-tolvajt

Buborékokat

Városszéli romantikát

Kardiológiát

Paccert


Szutykot

Bulit

Urbánus művészetet