Minden bajom van!

Az élet harc.

Ma például harcoltam a fáradtsággal, amely megpróbált minden percben legyűrni. Tartottam magam, de ádáz seregei ellen erőim fogyatkozni látszanak. Újabb és újabb csapatokat küldök harcba, de legyőzettetnek, és lassan itt állok egyedül, szemben a Nagyúrral, aki újra és újra az Álomvilágba akar taszítani mocskos mancsával.

Ki kell tartanom!

A végsőkig harcolni fogok, hogy el ne aludjak. Csúnya dolog lenne a billentyűzetre bukva pihenni egy-két órácskát. Több száz kilobájtnyi betűt küldenék a gépnek, miközben csendesen szunyókálva keresném a kiutat Álomvilág szövevényes ösvényeiről, elvarázsolt labirintusaiból. És ha felébrednék, látnám, hogy a homlokomba a billentyűzet képe másolódott.

Éhes is vagyok.

Ha ez a kettő (ti. éhség és fáradtság) párosul, akkor már végképp fel kell adni. Az élet ilyen szintű kínzását oly nehéz elviselnem, hogy maguk a spártaiak sem érezhették magukat kegyetlenebbül. Korog a pocom, közben majd' elalszom... nem tudom, hogy mit tegyek. Olyan izé ez a mai nap. Nem akar igazából semmi sem összejönni.

Ma délután azonban teljes mértékben feltöltődöm, felszámolom Fáradtság seregeit az utolsó szálig, és a holnapi napon elindulok egy nagyobb útra... de erről majd csak holnap számolok be, a dolog addig legyen meglepetés.

Ma ennyire futotta, megértést kérek.