A minap megállapítottam, hogy ha ismerősökkel akar találkozni az ember, nincs más dolga, mint kórházba menni. Kísérőként várakoztam három órát két darab nyomtatott papírlapra, mindezek alatt két rokonnal, egy volt és egy jelenlegi kollégával, valamint egy volt tanítvánnyal találkoztam. Csak úgy repült az idő! Közösségi központ lett a kórházból. Megerősítettem magamban továbbá azt az örökérvényűt is, hogy "csak beteg ne legyen az ember!". Pont az egyik bejárat mellett üldögéltünk, így jól láttam, hogy annyi szerencsétlen, mint amennyi ott elvonul, a kalendáriumban sincs. Éppen ezért hálát is adok, hogy bár irdatlan hülye idő van két napja, ezen túlmenően perpillanat más nem nagyon nyomaszt.
És ez utóbbi mondatot most nagyon jól esett leírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése