Oldalak

2008. november 7., péntek

A tanári lét szépségei

Reggel felébredni, napba belegondolni, elborzadni. Magunkat összeszedni, suliba elbattyogni, rájönni, hogy negyedik órai dolgozat otthon maradt, egész nap azon gondolkodni, hogy helyette mit csinálni. Első órára bemenni, fordulatszámot felvenni, tanulóifjúsággal türelmesnek lenni. Szünetben gépteremajtót bezárni, udvaron keresztülmenni, már majdnem a tanáriig elérni, amikor gyerek utánam loholni, hogy tornacuccát a gépteremben felejteni, újra lemenni, kinyitni, bezárni, felmenni, ekkor becsengő megszólalni, órára elindulni. Második óra eredetileg lyukasnak lenni, de helyettesítést kapni, egy darab 18 embert befogadni képes gépterembe 30 gyerekkel bemenni, gyerek a falon, lámpán és földön ülni, velük nem tudni mit csinálni. 45 perc eltelni, kimenni, géptermet bezárni, udvaron keresztülmenni, már majdnem a tanáriig elérni, negyedik órai dolgozat észbe jutni. Tanáriban szabad gép nem lenni, gépterembe visszamenni, tegnap este korrektül összehozott feladatot próbálni összeszerkeszteni, örülni, hogy vele kész lenni. Időközben becsengetni, programozás gyakorlati órát elkezdeni. Gyereksereg nyűglődni, agy nem fogni, "tesi óra volt" - rigmust egész órán végig hallgatni, ifjúkori tesiórákra emlékezni, de ellenállást nem tűrni, órát folytatni. Kiakadni, hogy gyerek hátsó sorban nem figyelni, arcán Internet Explorer képernyőjének villogását felfedezni, hátramenni, látni, hogy 5 böngészőablak futni, mindegyikben myvip-nek lenni, begőzölni, hirtelen dolgozatot íratni, mindenki csendben lenni. Szünetben gépteremajtót bezárni, udvaron keresztülmenni, már majdnem a tanáriig elérni, gyerek utánam loholni, hogy egy gyerek a másik csoportból a belső teremben maradni. Újra lemenni, kinyitni, rémült, világvégét látó, rácsot fogó gyereket kiengedni, az fellélegezni. Géptermet bezárni, tanáriba elindulni, gondolni, hogy most az embernek magát kifújni, közben rájönni, hogy nagyszünetben értekezlet lenni. Gépteremajtót bezárni, tanáriba lecsattogni, értekezletet végighallgatni. Mindenkinek mondanivaló lenni, órából legalább 15 perc elúszni, lemenni, akkor már 20 percnek búcsút inteni, összeszerkesztett dolgozatnak így már értelme nem lenni, normális órát nem tudni tartani. Szünetben gépteremajtót bezárni, udvaron keresztülmenni, már majdnem a tanáriig elérni, amikor gyerek utánam loholni, hogy valamit nem érteni. Készségesen elmagyarázni, közben többször a mellékhelyiség felé pillantani, nagyon menni akarni, de gyerek még újra és újra kérdezni. Közben szünet eltelni, de nagyon menni kelleni, dolgot elintézni, órára elindulni, felsőbb hatalom megállítani, hogy miért ilyenkor kell órára menni? Sztori elmesélni, de felsőbb hatalom nem reagálni, szó nélkül tovább menni, egész nap magunkat szarul érezni. Ötödik óra elméletinek lenni, tábla felé fordulva, megszakadva magyarázni, közben észlelni, hogy két gyerek egymást összeverni, nem tudni, hogyan közbelépni, teljesen elképedni, válaszreakcióként válogatott gonoszságokat az osztály felé vágni, aztán lecsitulni, órát próbálni folytatni, sokat hibázni, odafigyelni nem tudni, hangulat még inkább süllyedni. Tanáriba menni, ott igazgató engem behívatni, hogy osztállyal probléma lenni, ő azt felvázolni, szégyenben elsüllyedni, hogy ezek már megint mit csinálni, osztályról sok dolgot gondolni, de mellettük próbálni kitartani. Zaklatott lelkiállapotban hatodik órára menni, közben ezer dolgot gondolni, gyereksereg ilyenkor már nyűglődni, téma egyáltalán nem érdekelni, de kitartani, és végig mondani, jövő órára felelést beígérni. Szünetben gépteremajtót bezárni, udvaron keresztülmenni, már majdnem a tanáriig elérni, amikor kolléga engem megállítani, ugyanazt a témát, amit igazgatótól hallottam, előadni, osztály viselkedésén mélységesen felháborodni. Én próbálni nyugtatni, megoldást ígérni, így hetedik órára saját osztályhoz bemenni, igazgatóval és kollégával történt beszélgetés emlékeit felidézni, hallottakat elmondani, osztály véleményét kikérni, teljesen más történetet visszahallani. Próbálni igazságot tenni, erre képtelennek lenni, történetet később igazgatóiban folytatni. Hetedik óra után hazajönni, próbálni lazítani, honlapra dolgokat kitenni, blogba írni, dolgozatot javítani, másnapra készülni, közben 4-től 5-ig iskolába visszamenni, versenyen ügyelni. Fél óra csendben eltelni, ekkor asztalra ülni, krétás tálkát észre nem venni, összes krétát a földre szórni, összes versenyző rajtam röhögni, én krétákat összeszedni, utána seggemen krétanyomot viselni. Mindenki munkát beadni, egy ember utolsó percig ottmaradni, legutolsó másodpercben beadni, közben én órát félpercenként nézni. Versenymunkákat felvinni, fent bezárt ajtókat találni, hazaindulni, holnapi napra való felkészülést folytatni. Fél óráig mereven magam elé bámulni, híreket elolvasni, esti teendőket lerendezni, ágyba belerogyni, két perc alatt elaludni.

3 megjegyzés:

Penya írta...

Jo ez az poszt! Olyan lett mint az AS-ES brigados irasok. Ez netan szandekos?:)

kATI írta...

Még jó, hogy péntek lenni már!
Kellemes, napsütéses, örömteli, pihentető hétvégét kívánok ! :)

Thozoo írta...

Egyszer olvastam egy olyat, igen, ahhoz hasonlít. Mindenről a lényeget leírás. :-) Ez a lényeg. Tömör összefoglalás.

kATI: megkésve, de köszönjük! :-)