Az onokám, na az oszt mán egy nótát se tud. Elgyönnek néhanap, mer nem viszik túlzásba, szólítom a rádijót délbe, jó ebédhe szól a nóta. Hát nem leótassa velem a Szokolt? Aszongya rá: gáz. Nem értem. Amikor magam vagyok, mindég szólítom, elkezdik valami olyannal mindég, hogy Rámás csizmát visel a babám, na, erre oszt úgy dobálom befele a húslevest, hogy menten eltelek vele. Akkor begyön a második traktus, én rámondom mindég, hogy az ejtőddzős, ilyenek mennek, hogy Megkééérem én a jóóóisteeent, segíjjenmeg éngemet a csatáááááá-ba. Na, erre oszt tejjesen bekábúlok, alig bérom a másodiknak azt a kis szötyűlíket összeszennyi a gázrul. De mán akkor oszt megin' beindíjják, hogyaszongya jazaszép, jazaszép, akinek a szeme kék hojnenene-nene-nene-csuhajj-ja! Na, ettű megint bedobálom a kondérbul, oszt' olyankor mindég menek nyútóckonnyi egy cseppet dilutá'.
Az onokám — igyebkint — hallgat zenét, csak illyen majijakat, hogy a szerecseny emberek mán ott nem is danónak, hanem mongyák a magukét valami istentelen nyelven, mer' én abbul egy szót meg nem értek, az szentigaz. Közben dübörögnek ott megettük mindenfajta törzsi dobon a többi szerecsenyek. Gyönnek a drága ótókon, mindenféle ledér könnyüvérű ottan van mellettök, oszt' hánnyák el a pézt a levegőbe, ahelyt' hogy nekianná a szegínnek. Ezt lesi egész nap. De még az mindég jobb, mint a másik uccába a Zelenákné fija! Atyavilág, hogy onnat a házbul milyen hangok gyönnek kifele néhanap. Üvőtenek ott, meg tán embereket is kínoznak. Vöááá, vöáá — ennyit hallol csak. Azt beszélik, hogy a Zelenákné értetlen fija néhanap csirkéket is bedarál a hátsó ketrec megett, oszt akkor azzal csinál mindenféle fajtalan dógokat, de én ebbe nem gondolok bele se, mer' egyrészt Jézus a keresztfán, meg a Szüzmária, másrészt meg a gyehenna tüze ha meg nem égeti űtet.Valamikor, amikor még az öreg Kártyás Valter a faluba lakott, mindég átmentek a külykeji Korhonyba, hogy ottan van diszkó aszongyák. Emlékszek, hogy a fija eccer úgy gyött haza, hogy tele vót fúva valami fehérrel, oszt' tiszta pörsenés lett az egész gyerek a feje bubjátul a talpájig. Haja is elment kicsidég. Még akkor az öreg Nemány doktor vót szógálatba, de oszt' nekem eccer kibeszéte, hogy a gyereknek még a csunyája is kipattogott, nem tudott vele mit kezdeni. Mikorron oszt' begyógyútt, olyan vót a gyerek bűre, mint a szalamander. Úgy is maratt. Aszonta az öreg Kártyás, hogy mikor átmentek a gyereké, mer' haza nem gyött, ott a diszkóba istentelen dógok mentek. Valami dübörgés vót, aszongya, de sehun nem vót bőgős vagy citerás, csak az éktelen dübörgés ment, oszt' az összes úgy rázta rá magát, mintha a sátán madzagon rángatná űköt. Maj' kiverte a szemit a villany, meg álandóan fenkípeztek odabe', aszongya. Alig tanátta meg a gyereket a nagy hangzavarba. Lökdösték egymást, aszongya, össze-vissza. Eccer oszt meglelte, de mán akkor a gyerek tele volt fúva, meg nem is ismerte meg az apját, a Valtert. Na, soha többet nem akart menni a gyerek, akkora taslit kapott az apjátul, hogy attú kódult.
Hát valahogy ekippen vagyunk. Elkallódnak a nóták mán manapság, nem tuggya egyik gyerek se folytatni, ha megkezdem, hogy Kis kút, kerekes kút vanaaa-zudvaaa-ruuunk-ba! Csak mindég mormognak, meg mongyák a halandzsát, nem tudnak ezek semmit. Be van dugva a fülükbe a drót, oszt' semmit nem hallanak. A Petőfin is mán csak olyanok szónak, hogy iccenéró, meg vaddujúszéj, asse tudom mijaz. Öt percet ha hallgattam eccer, sokat mondok. Kosútot hallgatok. Viszem is a Szokolt, leülök a Lucsnik elé, oszt' összeőtök magamnak egy othonkát, mer' ami mostan van mán megaggya magát a napokba az ülepiné. Na, Isten megággyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése