A látás hónapja 2: kiderül az igazság

Na, ma aztán kiderült minden. Elmentem ugyanis szemvizsgálatra, melyet a látás hónapja keretein belül ejtettem meg.

Öt órára voltam hivatalos én, és a babám. Tekintve, hogy a szívem egyetlen szütyke szemüveges, így ő ment be először a vizsgálatra. Meghát mégsem siettem én annyira előre, hiszen át kell vizsgálni a helyet, mielőtt az oroszlán barlangjába vonulnék. Kb. negyed óra várakozás után rám került a sor, végre egy hely, ahol a megbeszélt időpontban tényleg fogadnak bennünket, és nem kell hosszú órákat várakozással tölteni. (Sőt, még talán egy kicsit előbb is mentünk.)

A vizsgálóhelyiségbe lépve pozitívan csalódtam: rendezett, tiszta helyen zajlott a vizsgálat. Első körben egy bazi nagy gépet toltak az arcomba, óhatatlanul is eszembe jutott Schwarzenegger, amikor a Hatodik napon című filmben azt hitte, hogy csak szimpla szemvizsgálaton vesz részt, és közben levették a színkordiáját, melynek következtében klónozták szerencsétlent. Nos, reménykedtem abban, hogy miközben a gépbe bambulva a távolodó út végén látható hőlégballont bámultam, nem csináltak rólam egy image-et, és nem látom magam holnap jönni, miközben megyek.

Ez a vizsgálat gyorsan lezajlott ezt követően jött a betűket tartalmazó tábla bámulása, és az olvasás. Nem ám hatvanéves, falra felszögelt tábla 15 wattos izzóval megvilágítva, neem, gyerekek, digitális technika, projektor, ésatöbbi. Kicsi táblán kicsi betűk, olvassam hát a felső sort. Höhö, A, F, D, E, K. Nagyon jó. Távirányítóval pittyentés, változik a kép, olvasnám akkor talán a középső sort. Mit nekem? C, E, D, V, P. Remek, akkor menjünk tovább, újabb pitty, majd az alsó sort olvassam. Rendben, C, E... vagy F? P... Nem, inkább F... És kész, ott volt végem, tudtam, hogy elvesztem.

Kaptam is rögtön a fejemre egy rendkívül jó minőségű lencsetartót, amivel kb. úgy nézhettem ki, mint egy bedrogozott bögöly. Bal szem letakarva, kapom az egyik lencsét - és barátom, hirtelen mindent láttam, alig akartam elhinni az eredményt. Ekkor azonban már tudtam, hogy eljött az óra és eljött a perc, amikor vége az eddigi tökéletes látásomnak, és szemüveget kell vásárolnom.

Ennyire azért nem toltuk durván.

Ugyanezt eljátszottuk bal szemre is, az eredmény ott is hasonló. Végeredmény: romlott a szemem, jelenleg -0,5 dioptriánál tartok, tehát távolra nem látok jól. (Azt, hogy távolra nem látok jól, eddig is tudtam, a mértékével azonban nem voltam tisztában.) Nincs mit tenni, egy világ hirtelen összeomlott bennem, hogy aztán most már én is szemüveges leszek, és törölgethetem, meg rakosgathatom az éjjeli szekrényre, meg ilyesmi, de viszonylag gyorsan igyekszem túltenni magam a dolgon, és elfogadni az új helyzetet.

Van még egy kis időm, mert azért nem olyan gyorsan választok én magamnak szemüveget, de pár hónap és új fényemben csodálhat meg a közönség.

Egyébként délelőtt is azt hittem, hogy rosszul látok, de aztán kiderült, hogy mégsem: Jedi-mester lettem, de nem önszántamból. Aljas, de ugyanakkor professzionális módon összeeresztettek engem, pontosabban egy Nintendo Wii-harcos fotómat a Nagyúrral, odafigyelj, eztcsinálták:

I am the Jedi master

Én vagyok a jobb, azé' olyan képet nem mertek csinálni, ahol a vödörfejű Darth Vader lenyom engem.

Legalábbis eddig.