Oldalak

2008. október 8., szerda

A látás hónapja

Romlik a látásom.

Mérhetetlenül hálás voltam és vagyok az Úrnak, amiért mindezidáig szemüveg nélkül élvezhettem az engem körülvevő világ vizuális részét (még így, a mindenféle monitor előtt eltöltött órák után is), de most azt hiszem, valami történik.

Először csak azt vettem észre, hogy amikor a Nap a horizont mögött búcsút kezdett inteni nekünk, hirtelen elkezdtem nem látni a részleteket. (Kockásan szólva: zajos volt a kép.) Régebben ezt csak vezetés közben tapasztaltam (hiszen ki szeret szürkületben vezetni), mostanában azonban nem kell vezetnem ahhoz, hogy eltűnjenek a részletek. (Legutóbb egy Kisújszállás határában történt fotózáson vettem észre ezt.)

Az apróbb betűvel írott dolgok (és itt nem a különböző szolgáltatók által küldött levelek csillaggal jelölt apróbetűs részeit értem) is gondot okoznak már. A múlt hétvégén, teljesen önhibámon kívül a karcagi kórház sürgősségi osztályán voltam, szerencsére csak kísérőként, várakozó állásponton. Itt valamiféle kapcsolók vagy csapok alá voltak kiírva különféle feliratok. Kb. 2 és fél méterre ülhettem tőlük, de akárhogy erőltettem a szemem, nem tudtam kiolvasni azokat.

További árulkodó jel, hogy a weblapok megtekintésénél néha már megnövelem a betűméretet.

A legutolsó szakmai alkalmassági orvosi vizsgálaton pedig az utolsó betűt csak betippeltem, de egyáltalán nem voltam benne biztos - ezt azonban eddig még nem mondtam el senkinek.

Kevés dolgot utálok jobban, mint amikor szemműtétekről, hályog-eltávolításokról és hasonlókról hallok, így aztán illendő lenne elmennem, és beneveznem egy számítógépes szemvizsgálatra, megelőzve a különböző betegségek kialakulását. (Persze sokról a kor tehet, ez ellen nincs mit tenni.) Mivel ebben a hónapban a látás hónapja van, ingyenes szemvizsgálatokkal és hasonló akciókkal, így mindenképpen most lenne optimális mennem. Azt hiszem, be is jelentkezem valamikorra. A vizsgálat sokat ér: ha kell szemüveg, akkor azért, hogy talán némiképp lassítsam szemem amúgy sem megállítható romlását, ha nem kell, akkor meg azért, hogy megnyugodjak, mindez csak a korral jár, és valójában csak vén vagyok, mint állat.

(Ez meg aztán végképp probléma, hogy szinte minden alkalommal ide lyukadok ki, hogy vén vagyok, holott még nem, meg aztán erről majd szintén írni akarok valamikor, de bővebben.)

Nincsenek megjegyzések: