Rádiófórum

Amikor még hajdanán voltam annyira ökör, hogy éjszakákat ültem a számítógép előtt bambulva, gyakran megesett, hogy éjféltájt, netán hajnalban valamelyik rádió beszélgetős műsorát figyeltem. Hol aktívan, hol pedig csak fél füllel, attól függ, hogy mi volt a téma. Mert minden napra jutott valami olyan téma, ami a hétköznapi embereket foglalkoztatja. Az arctalan emberek véleményét hallgatva hol egyetértettem, hol nem. Viszont amire nem gondoltam soha, az az, hogy egyszer én magam is szereplője leszek egy ilyen rádiós műsornak, téma leszek, amit kibeszélnek.

Nem is olyan régen az egyik kereskedelmi rádió hajnali műsorában egy ismerős hangja ütötte meg a fülemet. A téma is olyan volt, ami hozzám köthető, de azt álmomban se gondoltam volna, hogy valaki felhívja a rádiót, és előadja dióhéjban azt, ami velem megtörtént. Kicsit hülye érzés: az ember azt hiszi, hogy most aztán kiteregették a szennyest, de jobban belegondolva: a hallgatóság nem ismerhette sem az ismerősömet, sem pedig az ő előadásából engem. Nem ismerhette az elővezetett történet momentumait és szereplőit sem. A legfurcsább az volt, hogy a műsorvezető a szokásos rutinnal próbálta faggatni a témáról a telefonáló ismerőst, én pedig ott szurkoltam a rádió mellett, hogy nehogy elmondjon olyan dolgokat, amiket nem feltétlenül kellene világgá kürtölni - de ekkor megint belegondoltam: tökmindegy, hogy mit mond, név nélkül bárki lehet, akiről beszél. Mégis furcsa egy érzés. Az ember sértve érzi magát, olyan, mintha a háta mögött kibeszélték volna. Pedig nem ez történt. Csak valaki elmondott egy hozzászólást a rádióban, amit hallottak pár ezren, és amire öt perc múlva már senki nem emlékezett.