Oldalak

2007. augusztus 17., péntek

Szlovákia - 3. nap

A harmadik napot a pihenésnek szántuk. El is indultunk Liptószentmiklósra, ami iglótól 80 kilométerre fekszik; itt a Tatralandia nevű aquaparkot kerestük. A hely magát a környező országok legnagyobb aquaparkjaként hirdeti: meg kell mondani, valóban nagy területen helyezkedik el, azonban több alapvető probléma felmerült vele kapcsolatban, ezeket mindjárt el is sorolom.

Főbejárat az aquaparkba - mégsem mehetünk be itt...

A hely szép. Ezt meg kell vallani. Hatalmas csúszdák, friss(nek tűnő) vizű medencék, az egész hely a kikapcsolódást szolgálja. Az aktívan pihenni vágyók köteleken, függesztett létrákon mászkálhatnak ide-oda, aki azonban valóban pihenni vágyik, a medencéknél és a csúszdáknál találhat menedéket.

Aktívan pihennek. Kötélből vannak az idegeik. :-)

A bejutás meglehetősen körülményes. Először is a jegyár, amit utazás előtt a neten megnéztünk, 390 korona volt, a helyszínen rögvest 590. Ez nyolc forintjával számolva 4720 forint, tehát 1600 forinttal drágább, mint amennyit terveztünk. (Ez persze fejenként értendő.) A jegy megvétele után még le lehet (ajánlott) szurkolni 300 koronát (2400 Ft, kb.), amiért kapunk egy karóra-szerű alkalmatosságot, ami az általunk kiválasztott szekrényt nyitja és zárja - ez mondjuk praktikus: nem hagyjuk el, ráadásul vízálló, és a 300 koronát a nap végén, az óra visszaadása után visszakapjuk. A megváltott jeggyel szúrós szemű biztonsági őrök által őrzött elektronikus kapukon kell keresztülmenni, be az öltözőbe, ahol már nem lehet cipőben és papucsban mászkálni, mindenkiről összefolyik a víz, így a lábgomba terjedése igencsak elősegített.

Mire megértettük az óra és a szekrénykék működését, és eljutottunk arra a pontra, hogy most már fürödjünk és csúszkáljunk, eleredt az eső. Hatalmas dörgéssel és villámlással zuhogott alá, az úszómesterek így mindekit betereltek az öltözőkbe. Itt aztán hirtelen nagyon sokan lettünk, és mint a birkák, össze-vissza kóválygott mindenki. Aki kint volt, jött be. Aki bent volt, és nem tudta, hogy mi van kint, ment volna ki. Rendkívül szűk hely volt ez ennyi embernek, küzdöttünk az életben maradásért. Annyi előnye volt a dolognak, hogy sokan meggondolták magukat, és indultak haza, így mire elállt az eső, kevesebben lettünk.

Látkép az alsó szintről

Később kisütött a nap, és igazán meleg lett, még egy pár csúszdázásra is futotta erőnkből és időnkből. A legbosszantóbb a csúszdákban az, hogy bár valóban sok van belőlük, a legtöbbön csak ilyen úszógumihoz hasonló, több emberes alkalmatosággal lehet lecsúszni, amire várni kell egy fél órát, ezt követően fent a csúszdánál legalább negyed órát, hogy sorra kerüljünk, így 5 másodperc csúszásért 45 percet kell sorban állni, amit valahogy sehogyan sem akartam elfogadni. A hajdúszoboszlói aquaparkban jóval gyorsabban jutottunk gumihoz. Ráadásul: ide se hétvégén jöttünk, hanem pénteken: el nem tudom képzelni, hogy mennyien lehetnek itt egy hétvégi napon. Jobb ebbe nem is belegondolni.

Itt mindenki gumira vár

Alapvetően az eső is elrontotta a napunkat és a hangulatunkat, de a szlovákok mentalitása valami szörnyű: ülsz a medencében, ázol. Ő meg jön, Veled szemben. Néz rád, és ahogy közeledik a vízben, neked megy. Aztán elfordul, és megy másfelé. Semmi pardon. Labdázik, pofádba dobja. Látszólag szándékosan. Tolat a vízben, neked jön. Ülsz a padkán, több négyzetméternyi szabad hely a vízben még, melléd ül le. (Ez hülye szokás, máskor is megesett már velünk.) Dumál szlovákul, mondom magyarul: nem értem, erre csak rakja tovább szlovákul. Hát, akkor mondd. Elég nehezen megérthető egy nép, erre kellett rájönnöm. Arról nem is beszélve, hogy állandó jelleggel ordítanak. Két egymás mellett álló ember is olyan hangosan beszélget, hogy tíz méterről is hallani őket.

Csúszdák keresztül-kasul

Hazafelé, készülve a holnapi felvonózásra, készítettünk egy pár képet egy parkolóból a Tátra ormairól, valamint a hegy fölötti naplementéről. Így zárult a napunk. A pihenést is ki kellett pihenni...

Tátra távolból


Naplemente a Tátra fölött

(Következő beszámolónk a hétvégi elfoglaltságok miatt csak jövő héten esedékes. És hogy mi lesz? Felvonóval a Tátrába, magasságok és mélységek, délután pedig meglátogatjuk a Szepesi várat: utazás a történelembe. Tartsatok akkor is velünk! A PhotoBlogra kerülnek kifelé a képek, nézegessétek szorgosan!)

Nincsenek megjegyzések: