Beszédesnek nem mondható a minap vásárolt csokoládé neve: a fejlesztők olyannyira költségtakarékosak voltak, hogy ennek kigondolására már nem szántak időt és pénzt. Így aztán a "csoki" név nélkül, árván várt a polcon arra, hogy górcső alá véve véleményt formáljak róla. Extra csórók csemegéje: ára még a 100 forintot sem érte el.Egy egész napi hűtés után (melynek célja volt, hogy minél élvezetesebb legyen a csoki) meglepően puha volt az állaga (ezt a csomagolás kibontása nélkül is érezni lehetett). Arra következtettem, hogy a termék talán túlzottan sok növényi zsírt tartalmazhat (erre még rásegít a kókusz is, amelynek közel 34%-a zsír). Kibontás után igazán kellemes illat csap meg bennünket, elképzeljük, ahogy a kókusz és a csoki násztánca ingerlőleg fog hatni agyunk gyönyörközpontjára, Bounty-féle érzést sejtünk, de ez sajnos nincs így: a csokiból minduntalan megpróbáljuk kipréselni az ízt, ami csak nem akar megérkezni, ráadásul az émelyítően zsíros érzés itt is jobban érzékelhető, mint a csoki aromája, így aztán hamarosan feladjuk. Az elkészítés módja nem lenne rossz, a mérsékelt ár inkább a felhasznált csoki minőségében mutatkozik meg, erőteljes csokimikulás-tejmassza-ízvilág uralkodik, amit meg senki nem szeret 8 éves kor fölött.
Értékelés: 2/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése