Két képet közlök itt: ez az a látkép, amit három napon keresztül láttam, napi 10 órában. Ez iskolánk könyvtára, a vizsgák helyszíne. Persze egész nap tele volt emberrel, ezek a képek reggel készültek, amikor én már bent voltam, de rajtam kívül még senki.
Ebben a három napos érettségiben az volt a legfurcsább, hogy visszagondoltam saját magamra, 9 évvel ezelőtt, akkor érettségiztem. Nem nagyon emlékszem már az egészre, de nagy valószínűséggel hasonló kaliberű feleleteket produkálhattam én is itt, mint most a srácok. Kezét tördelős, rosszatmondós-belepirulós, halkan (de rosszat) felelős... lehetne még sorolni a típusokat. A székek közül a jobb oldali sorban a nézőponttól számított ötödik széken ültem, amikor történelemből vizsgáztam. A magyar érettségit a második széken tettem le. Furcsa, hogy ilyen dolgokra emlékszem, de magukra a feleletekre nem. Különös volt most a másik oldalon ülni. Akkor, amikor még itt érettségiztem, nem is gondoltam arra, hogy valaha majd ide jutok. Legalább annyira izgultam, hogy minden jól menjen, mint kilencvennyolcban. Remélem, hogy minden sikeres volt, bár egy csomó minden még majd csak holnap derül ki, amikor elkezdem rendszerezni a papírokat... Bele se merek gondolni.
Ráadásnak még 36 bizonyítványt is ki kell tölteni az osztályomnak, szintén holnap. Ebbe se merek belegondolni.
Megyek, és kialszom magam. Német érettségin rámragadt: gute nacht!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése