Ma egy volt főiskolai csoporttársamnál jártam látogatóban. Jól éreztem magam, nagyon. Hihetetlen, de annak ellenére, hogy nem találkoztunk évek óta, szinte ugyanúgy tudtunk társalogni, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. Csak a dolgok változtak meg körülötte: amikor megismertem még egyedül élt, és hősiesen küzdött a munkahely mellett a sulival, ma azonban már feleségével és kislányával telnek a napjai egy eldugott utcában. Jó volt ott lenni, örültem, hogy találkoztunk, sok emléket visszahozott ez az alkalom.
Ma csak ennyi. Holnap a cipővásárlás rejtelmeivel foglalkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése