Oldalak

2007. április 13., péntek

Mobil élet

Két embert ismerek, akik kőkeményen kitartanak amellett, hogy nincs szükségük mobiltelefonra. Mindkettőjükről elmondható, hogy kiegyensúlyozottak, megfontoltak, nem a kor szellemének megfelelő "rohanó" életmódot folytatnak. Ezért irigylem őket. Nekem az, hogy valaki nem használ mobilt, olyan, mintha megállt volna vele az idő.

A mobil kommunikációt mérnökként egy végtelenül érdekes területnek tartom és a mindennapi életben is gyakran használom. Hívások, üzenetek, mobil internet, wap, e-mail, emlékeztetők: mind olyan dolgok, amiket hasznosnak találok, ezért alkalmazom is őket. Itt van pl. ez a post, amit szintén csak mobilon írok. (A Thozoo naplója olvasóit hétvégén sem lehet friss bejegyzések nélkül hagyni, még annak ellenére sem, hogy ilyenkor a legalacsonyabb a látogatottsági arány.) Úgy is mondhatnám, hogy
nálam a mobil használata már függőség-szintű. Azt olvastam nem is olyan rég, hogy van ilyen betegség, hasonló a netfüggőséghez. Ezek szerint beteg vagyok. De szerencsére nem fáj, és azon túl, hogy néha kiidegelem a környezetemet azzal, hogy a telefonommal foglalatoskodom, nincs is komolyabb tünete.

Az átlagember telefonál. Esetleg néha elküld egy sms-t. Soha nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért veszek évente új telefont, de azt hiszem, azon túl, hogy magam is némiképp a marketing áldozata vagyok, a következőket mondhatom el. Nyilvánvalóan nem vesz új telefont az, aki naponta csak telefonál a készülékkel. Nem megy tönkre a telefon billentyűzete, nem lesz megunt az egész rendszer. Aki azonban hozzám hasonlóan gyakran használja a telefonját, előbb-utóbb olyan korlátokba ütközik, amelyeket a leggyakoribb mobilok zárt operációs rendszere miatt csak egy új modell vásárlásával tud orvosolni, amely már tartalmazza az adott, addig hiányzó funkciót. Nekem általában a rendelkezésre álló memória mérete a kicsi, ezért is vettem legutóbb bővíthető memóriás készüléket. És egyáltalán nem bántam meg, bár hozzá kell tennem, hogy a gyári memóriakártyát már kétszer írtam tele, szóval ebből sem ártana egy nagyobb kapacitású. A vágyak tehát mindig egyre nagyobbak, de csak meg kell találnunk a helyes egyensúlyt az igényeink és a lehetőségeink között, és okosan kell választani.

Ma ennyit tudok mondani modern életünkről.

2 megjegyzés:

bigboss0 írta...

Nekem van egy kolleganôm aki napi 4 órát beszél a mobilján. Nemtudom mibôl fizeti, mert mindenkivel beszél. Nagyon zavar, mert néha azt hiszem, hogy hozzám beszél. Most vett egy headsetet, mert így még praktikusabb.

Szerintem az ilyen mértékû mobilfüggôség, mely egyéltalán nem kötôdik az ember munkájához, komoly probláma. Gyógyszerezném, szétfejelném, kirugnám.

Én azér vettem újat 2 éve mert zenét akartam hallgatni vele. Most hogy megvan már nem is hallgatom rajta a zenét. :-)

Inkább adjátok oda a nyomorultaknak a telefon árát.

Thozoo írta...

Destruktív.