Oldalak

2008. november 15., szombat

Két régi könyv

Imádok régi könyveket, újságokat lapozgatni. Nem csak a tartalmuk miatt érdekesek, hanem maga a könyv anyaga is teljesen más, mint egy mai kiadványnak. Regényeket és szépirodalmat is jobban szeretek egy régi könyvből olvasni, hamarosan a végére érek a mintegy 1600 oldalon keresztül tartó A Thibault-család című műnek is, ami hasonlóan nem mai kiadvány már, de mégsincs olyan öreg, mint azok a könyvek, amik a minap kerültek a kezembe.

Nem mindennap van az embernek olyan szerencsében része, hogy 105 éves könyvet lapozgasson. Régi szekrények mélyéről került elő most ez a két ilyen, zeneszerzők életét bemutató, német nyelvű könyv. Megkértek, hogy egy antikváriumban tegyem őket értékessé, azonban még mielőtt ezt megtenném, készítettem róluk egy pár fotót.


A könyveket kinyitva rögvest egy padlás illata csap meg bennünket: poros, áporodott szag, amely azonban az anyagában kissé megfoszlott, de mégis jó állapotban fennmaradt könyvekhez tökéletesen passzol. Száz éve még adtak arra, hogy egy könyv valóban megbecsült darabja legyen a gyűjtő kollekciójának: ha megnézzük a könyv lapjainak felső élét, láthatjuk, hogy azon aranyozott színű festék fut végig.


A kötetet lapozgatva apró finomságokkal találkozhatunk, amik ma már csak a nagyon igényes (és nagyon drága) kiadványokban találhatóak meg. Így például:

Míves iniciálé

Hártyapapír a fotográfiák előtt, azok védelme érdekében
(balra megintcsak egy szépen sikeredett iniciálé)


Kihajtható kotta, a szerzők levelezései merített papíron...

A könyvkötő címere a könyv hátoldalán.
Nem "ahogy-esik-úgy-puffan" bélyegzés,
hanem igényesen középre nyomott címke.


A könyvek súlya is jelentős: annak ellenére, hogy 100-120 oldalas művekről van szó, igencsak nehezek. Sajnos nincs mérlegem, amivel meg tudnám mondani, hogy mennyit nyomnak, de igencsak közel járnak az egy kilóhoz - ha el nem hagyják azt. A könyvek lapjai vastagok, azon végighúzva ujjunkat érezni minden egyes betűt: ólmos festékkel, kézi eljárással készült könyvekről van szó, amelyeket – annak ellenére is, hogy egy szót nem értek belőlük – élvezet lapozgatni.

Van még valaki, aki manapság ezeket a dolgokat tudja értékelni?

4 megjegyzés:

Endoril írta...

Jelentem, én igen. Idehaza is van pár könyv, még nagyapám II. világháborús időszakából, amik (bár nem annyira régiek, mint ezek) nagyon érdekesek és igényesek. Szintén élvezet nagyapám saját novelláinak és verseinek olvasgatása.

Thozoo írta...

Jelentem, értem. Nem gondolkodtál még azon, hogy digitalizáld a verseket és novellákat, és megoszd a közzel? Engem személy szerint érdekelne.

Endoril írta...

Bennem is felmerült már ez az ötlet nem egyszer, de aztán mindig félretettem. De így, hogy már van egy érdeklődő, ki tudja, lehet belevágok :)

Thozoo írta...

Javaslom.