Oldalak

2008. június 23., hétfő

Olajosláncos

Na, a mai napom is jól alakult.

Délelőtt bementem, hogy elintézzem a holnap kezdődő szóbeli érettségire való készülődést, nyomtassak és összetűzzek, lyukasszak és összeállítsak. Már éppen kezdtem örülni, hogy viszonylag hamar végeztem, talán még egy nótát is elmormogtam magamban, miközben a gyalogosforgalomtól terhelt járdán kerékpároztam hazafelé, amikor a biciklim csak annyit mondott, stlakk, lehajította a láncot, a pedál pedig úgy beállt, mint idegből beírt elégtelen a rubrikába. Mit volt mit tenni, hirtelen akrobatikus mozdulatokat kellett produkálnom. A templom tövében parkoltam le az egyébként kontrafékes járgányt - a fék, érthető okokból, itt nem működött, az egyéb fékek nem fognak, így aztán kicsit csálén sikerült megállnom - mint hatéves koromban a kavicsozott úton.

Rögvest fel kellett, hogy tárjam a probléma gyökerét. Megállapítottam, hogy a lánc úgy beszorult a hátsó fogaskerék és a kereket tartó villa közé, mint torkos macska feje a köcsögbe. Nem is mozdult az meg, muszáj volt egy kis nyers erőt alkalmazni, úgy meg aztán kiugrott, persze hozzá kell tennem, hogy ekkor már csuklóig olajos volt mindkét kezem. Forgattam, pörgettem, tekertem, jó lett volna egy harmadik kéz, de nem volt. Lényeg, hogy 5 perc olajos láncrakosgatás után el tudtam indulni haza.

Itthon, gondoltam, lezárom a biciklit - igen ám, de a biciklilezáró nincs sehol. Az bizony a templom tövében maradt! Amikor mindezt így kigondoltam, csörgött a telefonom. Olajos kezemben a bicikli, gondolataimban az eltűnt lezáró, és látom, a Főnökség hív, kedvenc munkahelyem számát mutatja a telefon. Mit van mit tenni, fel kell azt venni, retkes kézzel fogadtam a hívást, és azon gondolkodtam beszélgetés közben, hogy vajon meglesz-e a lezáró, illetve hogy hogyan fogom lemosni a telefonról a fekete koszt.

Szerencsére gyorsan megbeszéltük, így aztán elindultam vissza a lakatért. Köhögött a bicikli a laza lánccal, tekertem mint állat, de azért elértem a célomat, és láss csodát, a lezáróm is meglett. Talán lenézett rám valaki odafentről, és nem hagyta, hogy a templom tövéből elcsórják a jó kis piros lakatot, ami olyan szépen tündökölt a zöld susnyásban - csodálkozom, hogy senkinek nem tűnt fel, és senki nem vitte el.

---
Holnap kezdődik a szóbeli érettségi, drukkolok nektek srácok, ti meg drukkoljatok nekem, hogy rendben menjen minden! :-)

6 megjegyzés:

Endoril írta...

Huha, akkor nagyon tessék drukkolni, mert húzós lesz :D

Thozoo írta...

Uggggyanmár, aki ennyit tanult, mint te, azt nem érheti meglepetés. :-)

Endoril írta...

Node mennyi is az az 'ennyi'? :D :S

Thozoo írta...

Hát... ezt már Neked kell tudnod.

Amilyen fejet vágtál ma reggel, én nem tudom eldönteni. :-)

Endoril írta...

Miért, milyen fejet vágtam? ×D

Thozoo írta...

Leírni nem lehet.